Ma a főnökség ismét fényesen bebizonyította, hogy a vezető jellegük kimerül a bértáblázatuk jelentős méretében, hozzánk egyszerű halandókhoz viszonyítva, és ahelyett, hogy kiállnának a beosztottjaik mellett, ismét csak a más faszával való csalános verésben merült ki a tevékenységük, amihez jelen esetben az én faszomat használták, így kissé morcos vagyok. Hazajöttem, 40 perc agresszív súlyemelés, egy túró rudi (amit reggel itthon hagytam) és egy deci whiskey az esti gyógyszerrel valamelyest feloldotta a feszkót, de sajnos holnap ugyan abba a pöcegödörbe kell visszamennem, úgyhogy ez csak tüneti kezelésre volt jó. Remélem úgy alakul a jövő, hogy még idén lehetőségem lesz otthagyni azt a szemétdombot.

...és most vissza a vidám dolgokra. Már akkora volt a sörényem, mint a Rambónak és tekintve, hogy már a testem is kísértetiesen hasonlít az övére (mármint nem Rambó övére, hanem, hogy ráutaló szó), kizárólag a piros hajpánt hiánya alapján lehet minket megkülönböztetni (egyszerűen sehol nem találok megfelelőt), ja és persze én nem szavalok Gáti Oszkár (ez nem egy filmakadémia által alapított védműveken dolgozóknak osztott újabb elismerési forma, hanem a színművész) hangján verseket, bár most a deci pia után egy kissé több a melléütés és úgy tartom a számat, mint Stallone. Szóval valami koncepciót vinnem kellett a dologba, mert a biciklis sisak is elég hülye alakúra nyomta le, reggel meg egy komplett közelharci hadviselés és ipari mennyiségű wax kellett ahhoz, hogy egyáltalán ne akarjanak nyilvánosan meglincselni a divat ellen elkövetett bűntettek miatt. Mivel mentálisan már teljesen ki vagyok égve a mai napra és a kezem is elég remegős volt az edzés után, így túl nagy kockázatot nem vállalva csak 2 centit vágtam le a végéből (a hajamból, hülyék!...ennyire még nem vagyok beszámíthatatlan), meg egy kissé felnyírtam a hátsó régiót, ami tekintve, hogy egyfolytában háttal állok neki és csak érzésből nyomtam, csak remélni tudom, hogy jól sikerült és most nincs egy hatalmas kiborotvált rész a tarkómon. Max álló nap sapkában leszek, ha valaki kérdezi, a vallásom tiltja, hogy levegyem (ja meg persze a jóízlés). Viszonylag hamar kiderült, hogy miért is nem lettem fodrász, de a megfelelő kötőanyag használatával azért még így is el tudom fedni az apró (vagy éppen kapitális) hibákat, úgyis mindenki a két szép csillogó szememben gyönyörködik (igen, a könnyek miatt csillog, esetleg a hányás miatti erőlködéstől) és csak a hátam mögött röhögnek a hajamon, azt meg pont leszarom. Ennél vannak jóval hülyébben kinéző, állítólag a trendnek megfelelő hajviselettel rendelkező buzik stylistok és celebek, akiket még követ is a rengeteg Való Világon és Éjjel nappal Budapesten szocializálódott fiatalság, vagy fiatalnak gondolt kiégett középkorúak, akik ezzel akarnak fiatalosnak tűnni, lássuk be kevés sikerrel. Ennél lejjebb már csak a szandál van titokzoknival...most komolyan!

A címhez pedig a találós kérdés: mi az? Kicsi, fekete és egy bazi nagy ollóval kering a fejed körül. Légy, a hajad szobrásza! (tudom szar volt, de nem lehetett kihagyni, bocsi!)