Folytatódnak a házfelújítási munkálatok, tegnap a hátsó terasz beton burkolatát rongáltuk meg, mivel valahova tenni kell a szegélykövet a burkolathoz (és különben is kell egy padka, amin emberesen át lehet esni, ha annyira szétcsaptad magad előző éjjel véletlenül a szürkületi vakságom miatt a félhomályban megfeledkeznék arról a kis szintkülönbségről, ami 15 évig ott sem volt) rá meg ugye mégsem lehet építkezni, ez nem LEGO. Előkerültek a férfias szerszámok, amik jelentős szöveti károsodást tudnak ám okozni bármelyik laikusnak, így én inkább egy hangyányit távolabb vettem fel a félmeztelenül feszítős alakzatot, az ipari flexszel meg hadd játsszon csak Máté (legalább a Hungaroringen érezhettük magunkat akkora volt a zaj...ezért is kellettünk ketten, mert egy ember el sem tudta volna viselni azt a hangzavart). Miután a szabásminta alapján felvágtuk a betontáblát jöhetett a kőtörés és a formából való betondarab kiemelés, amihez a hirtelen támadt porvihar leülte után rögtön hozzá is kezdtem (bár lehet egy kicsit hamarabb, mert még ma is apró mészköveket köhögök fel), a ház hátsó része meg egy lelakott Godzilla díszletre kezd hajazni, de majd a végén húúúúúúúúúúú de milyen herczig lesz, most már nem a betonra szarnak a legyek, hanem térkőre. Az utcán közterületesek tartottak a napokban razziát, az út mentén valami hülye profilt vágtak az út melletti földbe, hogy az úttestről elfolyjon a mostanság teljesen randomban nyakunkba zúduló esővíz, a felesleges földet meg belebaszták az árokba, hogy azt majd megoldják a hülye ottlakók. Úgyhogy lapáttal, kapával és gereblyével felszerelkezve (utoljára akkor volt nálam ennyi szerszám, amikor az Obiban fellöktem egy állványt és reflexből megpróbáltam a lehető legtöbb dolgot elkapni mielőtt a földnek csapódva felkeltik az amúgy rejtőzködő életmódot folytató eladók figyelmét). Amilyen kis kupacnak tűnt olyan lassan értünk a végére, mint amikor a temetőre zuhan a repülőgép és már 500 halottnál tartanak, de csak ásnak tovább, ez sem akart soha elfogyni. Ráadásul a két mérettel nagyobb hülyegyerek sapkám volt rajtam (bár néha egészen jól mutat rajtam és még mindig fényévekkel jobb, mint az álomsapka, amit a fogszabihoz - ami nem a fogaim kéthetes nyári pihenője - kaptam), mert aznap még a reggel elaludt hajam volt a fejemen és tök feleslegesen, izzadós melóhoz nem fogom belőni a sérót, így a kiskaput választottam, persze borítékolható volt, hogy pont akkor fognak arra csinos lányok járni (ráadásul a szemüvegem is rajtam volt, így nem érvényesültek gyönyörű szemeim se), de legalább félmeztelen voltam (igen, nem volt rajtam gatya), ami reméljük nyomott a latba egy keveset. Mivel túl sokat nem voltam mostanság emberek között, így növesztettem egy kicsit nagyobb szakállat is. Na azért nem térdig érőt kell elképzelni (az teljesen más részem), csak százalékosan foglal több helyet a fejemen, így a borotva sem kopik annyira, de azért szépen karban van tartva. Ha egy kicsit hosszabb lenne a hajam (ami már alakul, bár seggig érő soha többet nem lesz, totál agyvérzés volt az a két év, amíg legutóbb is megnőtt), akkor pont úgy festenék, mint Tom Cruise Az utolsó szamurájban...és most ne gyertek azzal a hülyeséggel, hogy Tom nem is festett semmit abban a filmben, olyan szakállas lenne a poén, mint én.