Arra jutottam, hogy sokkal több félmeztelen képet tartalmazó posztot kellene publikálnom, utoljára akkor volt majdnem 50 (azaz ötven) egy bejegyzés megtekintési száma, amikor 45-en véletlenül a havertól kapott pornó-link helyett az én blogomra kattintottak megvillantottam a 67 kilós félisteni testemet, ami azóta két kilóval kevesebb, a kidolgozottságát pedig egy komplex másodfokú egyenlet levezetéséhez tudnám hasonlítani. Persze még így is rokkanttá tudok válni egy nem megszokott fizikai megerőltetés következtében, de a burkolásra váró teraszok száma véges (nálunk például pont elfogyott), úgyhogy ez sem tart örökké. Mázli, hogy a szépségemből és az eszemből élek, nem a dinnyeföldön kell kapálni (kell ott egyáltalán kapálni?...ez a mezőgazdasági topic távol áll tőlem, mint pacalpörkölttől a rozskenyér), vagy rakni a téglát valamelyik uniós építkezésen. Azért persze nem bánnám, ha végre felfedezne valaki, az a lottónyeremény is, mint a szobacica, bármikor bejöhetne, esküszöm nem verném el az összes dellát, szépen beosztanám egész életemre, becsszó!

A hét eddigi tragédiája, hogy még csak kedd van, ami ahhoz képest, hogy tegnap hétfő volt, kevésbé meglepő fordulat, de amennyi ganét már sikerült a melóban magamra húznom nem feltétlenül merő lelkesedésből és szabad akaratból, na ahhoz már csak Robin Williams tragikus halála fogható (aki nem a brit énekes, ahogy tőle már néhány idióta búcsút is vett facsebukk posztokon...mint amikor meghalt Mandela, oszt kirakták Morgan Freemant, mert a google őt dobta fel Mandela nevére első helyen, de addig már nem terjedt az egysejtűk értelme, hogy ránézzenek, hogy az egy IMDB linkre mutat). Kezdek szkeptikus lenni azon poszt-apokaliptikus filmekkel kapcsolatban, ahol az emberiség csak úgy pikk-pakk kihal egyik napról a másikra, nincs olyan mázlink, hogy ez a rengeteg inkompetens személy csak úgy felszívódjon...sajnos onnantól kezdve, hogy van egymás felé forduló hüvelykujjunk az alap dolgokra már mindenki képes, úgyhogy egy komolyabb Stephen King regény-féle fordulatra lenne szükség, hogy minden értelmes ember egy nyugodt sóhajjal indítsa a következő napját, tudva, hogy semmi baj nem történhet vele. Leszámítva persze egy esetleges zombi apokalipszist, de azok úgyis csak csoszognak, egy könnyed kocogással simán lenyomható az összes (most vonatkoztassunk el a Brad Pitt féle film futkosó élőholtjaitól, egy magára valamit is adó zombi csak hörög, csoszog, esetleg nyáladzik...mint én a hajnali 5:30-as felkeléskor - Viva la resistance!), ennyi kompromisszumot még simán tudnék kötni, valamit valamiért. Bár akkor is valami szúrná mindenki szemét, mert olyan nincs, hogy az ember mindennel csak úgy egyszercsak elégedetté válik, ez az agresszív kismalac tipikus példájába torkolna: "Rohadt dugó, rohadt tömeg, bárcsak minden köddé válna...rohadt köd!"...és különben is ezt az egészet csak a Mátrix hiteti el velem, igazából halál nyugodtan kucorgok most is egy keltetőben és a gépek tartós elemnek használnak fel örökélet meg egy napig (a ruhámat meg anyukám Varta...mekkora szar szóvicc), de attól igazán adhatnának valami felhasználóbarátabb képzelgést is ennél.