Már megint azt hittétek, hogy korhatáros bejegyzés lesz, mi?! Eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, rossz tipp, köszönjük a játékot, talán legközelebb több szerencséje lesz!

Tegnap megint pénzért kínoztattam magam, tudjátok csak egy szokásos szerda este a szado-mazo klubban, végre leporolhattam újra a csak a számnál kivágott latex kezeslábasomat. Na jó, igazából csak fogszabályzáson voltam, de végeredményben a kettő egy és ugyan az. A szomszéd székben valami szerencsétlenen egy gyakornok gyakorolgatott (elég bénán, pedig csak polírozni kellett...na nem úgy, ennyire még nem bővült ki a szolgáltatáslista egyik szájhigiéniás rendelésen sem), a kiscsaj meg próbálta tompítani a szerencsétlenkedés élét azzal, hogy egymás után dobálta a latin szakszavakat, hogy legalább az elméleti felkészültségéről meggyőzze a régi motorost (igen, motoros találkozó volt a rendelőben). Úgyhogy szundizhattam egy kicsit a másik leengedett székben, amíg rám került a sor. Aztán gyorsan bevillant, hogy kontaktlencsében vagyok, úgyhogy nem nagyon kéne dikózni, mert rászárad a szemgolyómra a cucc, akkor meg hogy vezetek haza. Mivel szépen betartottam a befőttesgumi szeánszokat minden este, így jutalomból felraktak egy még ellenállóbb gumisort, ami immár por-, csepp-, ütés-, földrengés- és radioaktív sugárzás álló és úgy összerántotta a fogaimat, hogy ma reggel megint sírva mostam fogat. A kis pöcsköszörű gumikról, amiket esténként fel kellett applikálnom, meg kiderült, hogy soft változatok és ilyet igazából a beszoktatós fürdőskurvák kapnak, akik sokat nyávognak, de mivel én stramm kiállású fiatalember vagyok, így rögtön szintet lépek egy hónap után és már medium gyűrűkkel szopom a faszt egyből. Ezek kb 3-szor vastagabbak a korábbi játékszereknél, még annyira sem nyúlnak, mint egy 3 éves óvszer a pénztárcád mélyén, oszt ezeket rakjam rá az amúgy is kritikusan érzékeny fogaimra. Az alvással így megint nem kell sokat foglalkozni, az egyetlen pozitívum, hogy megint evésképtelenné váltam (bár a szájpadlásomon a nyelvemmel megpróbálom szétnyomkodni a kaját, de lássuk be egy masszívabb oldalast egy darabig lehet szopogatni, mire abból lenyelhető energiaforrás válik), így talán egy lépéssel megint közelebb kerülhetek a hőn áhított kockahashoz. Persze a másik oldalról az amúgy is fényes munkahelyi jókedvemen a tartós állkapocs- és fogfájás nem sokat lendít, most már kifejezetten ingerülten reagálok minden szerencsétlen energiavámpír szakértő hozzászólására, szal nem én fogom feltornázni az elégedettségi mutatókat mostanság...de ha jobban belegondolok már most is csak normál alakban lehet felírni ennek az értékét, szal olyan sokat nem rontok az amúgy is kilátástalan helyzeten. Mert bizony masszívan gyűlnek a fellegek és ehhez nem kell meteorológusnak lennem (nem mintha azoknak bárminemű fogalma lenne egy tíz perccel későbbi időjárásról és különben is most képletes felhőkről beszélünk), de nem adom fel, egy nagyon pici ásóval és egy annál is kisebb ráspollyal valahogy ki fogom szabadítani magam és egy szál gatyában fogok röhögni a szakadó esőben, mint Andy Dufresne a Remény rabjai záró képsoraiban...és amit én egyszer a fejembe veszek, azt meg is valósítom!