Vééééééééégre!!! Működik az időgépem!!!! Ugyan menet közben valaki belefingott a nulláslisztbe, mert csak a múltba tudok közlekedni vele, 24 óra távolságba és állandóan ugyan az a rettenet nap ismétlődik, amiből nem tanulok semmit, mint Bill Murray a Mormota nap alatt, úgyhogy akár már ugorhatnánk is a következő jobb napra. De nem! Minden nap ugyan az agymenés, csak a fárasztó emberek személye változik, végeredményben ugyan az, kezdek hinni ezekben a Vissza a jövőbe-féle párhuzamos dimenziókban, annyi a különbség, hogy az összes alternatívában én vagyok a főhős és nem egy alteregóm, mint az Egyetlen című filmben Jet Li. Sajnos még csak az idióta munkáltatók bombáztak a visszautasíthatatlan ajánlatukkal (mindet visszautasítottam eddig), ahova nem véletlenül nem adtam be önéletrajzot, de szentül meg vannak róla győződve, hogy ez csak a véletlen műve lehet és én csak elvesztem a rengeteg lehetőség között, figyelmen kívül hagyva ezt az igazgyöngyöt a szemétkupac közepén. Nagyon udvariasan próbálom velük közölni álláspontomat, de legközelebb elhajtom a picsába, akármilyen atyaúristen is fog rám csörögni, mert egy bizonyos helyről már több egysejtű is megkeresett, egyszerűen képtelenek megérteni, hogy engem ott jól megalapozott indokok miatt soha a büdös életben nem fognak látni, esetleg ha az irodájuk környékén jön rám a szapora és bekéredzkedek 10 percre, a perem alá robbantani. Gondolom ugyan úgy elhajtanak, mint most én őket, csak kevésbé szofisztikáltan. No nem baj, nem adom fel (még nincs rajta elegendő bélyeg), biztos engem is várnak már nagyon valahol (de legalábbis nekem már nagyon mehetnékem van), nem telik sokba még 50 helyre beadni az önéletrajzomat, addig meg valahogy elvegetálok a mostani "jólétben", különben is ezzel, ha minden igaz jó karmát gyűjtök a következő életemre, mindenkivel kedves vagyok (kivéve, aki már rajta van a halállistámon), mosolygok (telefonletétel után szitkozódok), segítőkész vagyok, már csak a piros kendő hiányzik a nyakamból és a tűzgyújtási érdemrend a cserkészplecsnifalról. Fenntartom a jin-jang egyensúlyt (olyan vagyok, mint a ping és a pong), napi 9 órát agyvérzésben töltök, aztán maga vagyok a megtestesült Buddha szobor, így nagyátlagban kiegyensúlyozottan élek végső soron, bár ezt még valahogy be kell adnom az idegeimnek és az őszülő hajtincseimnek, a gyomromat már az étrendváltoztatással és a rendszeres testmozgással sikerült teljesen összezavarnom, úgyhogy ő már észre sem veszi a stresszes életvitel mellékhatásait. Állítják, hogy máshol sem jobb az élet (ezt a gyávák szajkózzák, akik ezzel nyugtatgatják magukat), de most úgy vagyok vele, hogy a saját káromon akarok tanulni, legrosszabb esetben sokkal magasabb fizetésért fogok ugyan így szopni, vagy még rosszabb...kiderül, hogy mindenki tévedett és van jobb, én meg pont beleülök. Orosz rulett, de úgy vagyok vele, hogy nyavalyogni marha könnyű, tenni ellene, na ahhoz vér kell a pucába (tudja valaki mi az a puca?). Ugyan statisztikák szerint csak az amerikai filmekben vannak ilyen varázslatos fordulatok valaki életében, a valóságban meg ez ritka, mint a hintalószar, de célul tűztem ki, hogy végre én leszek egyszer a kivétel, ami erősíti a vakbelet. Úgyhogy semmi ok a helyzetre, ura vagyok a pániknak!