A Tordasi családban váratlannak nem mondható népszaporulat következett be, úgyhogy a szerkesztőség nevében kívánok jó egészséget mindenkinek feléjük és sok, sooooooook türelmet és füldugókban gazdag átalvatlan, de annál boldogabb éjszakákat!

Tudjátok mit nem csináltam a hétvégén? Nem csináltam semmit se...és mivel a magyarban létezik kettős tagadás, ami nem oltja ki egymást, így tényleg seggmeresztés volt a program, bár sokkal többre nem is tellett volna tőlem. Annyira offos vagyok már, hogy péntekről szombatra délelőtt 10-ig húztam a lóbőrt (valaki tudja, hogy honnan ered ez a szólásmondás, mert még a termékeny képzelőerőmmel sem vagyok képes párhuzamot vonni az alvás és ezen kifejezés között), bár tény, hogy este 11-ig fent voltam (húúúúúúúú nagyon keményen tolom mi, az ovisok simán rámvernek ebben is), sőt még délután is kénytelen voltam egy két órás csendes pihenőt beiktatni, ha nem akartam arccal telibe fejelni a padlót, miután a kanál kiesett a számból ebéd után. Az időjárás sem segít a fitt, éber állapot megtartásában, elég lelombozó a légkör mostanság, legyen szó a munkahelyről, vagy az azon kívüli környezetről. A kipihent létforma elérését a péntek hajnalban elindult NFL szezon sem könnyíti meg, idén rekord számú mérkőzést adnak le, ami tekintve, hogy Amerika még mindig ott helyezkedik el földrajzilag, ahol eddig (egy komolyabb tektonikus mozgás igazán közelebb hozhatná Európához), így továbbra is a csicsikálós sávban helyezkednek el az ott főműsoridőben adott meccsek, amiket így csak igen ritkán fogok élőben élvezni (már így is élőholt vagyok). Isten áldja a nevét annak, aki feltalálta az IPTV-t, de a megsűrűsödött találkozók miatt már fizikai képtelenség lesz, hogy megnézzem az előző hajnali 1-2 találkozót felvételről, mire fel kellene venni a következőt, szóval így is elég sok mindenről le fogok maradni (természetesen az ismétléseket akkor adják, amikor mindenki, aki nem éjjeliőr, a munkában rohad, én nem is értem, hogy melyik barom állat programigazgató ötlete volt ez, de egy "unnecesarry roughness" szabálytalanságot jó hangulatban kivitelezhetne rajta egy másfél mázsás secondary...bocs a szakzsargonért). Sebaj, a nyitómeccs megvolt (bár ne láttam volna), sajnos a kedvenc csapatomat súlyosan helyben hagyta a tavalyi bajnok, a szezon előtti sérüléseket pedig sikerült megfejelniük a meccsen történt amortizációval, így nagyjából ennek a szezonnak is reszeltek, ahogy a Ferrari mondaná, már készülhetnek is a jövő évre. Már én is arra készülök, ez az idei eléggé hanyatló tendenciát mutat, pedig egy rossz szava nem lehet senkinek, ennél többet nem tudtam belefeccölni változtatásügyileg, már csak a nemváltó műtét hiányzik a palettáról, bár már így is rinyálok, mint a fürdőskurvák és a hajam is egyre hosszabb, szal lassan észrevétlenül beszivároghatnék egy tai travibárba, Koncsita Wurst után már a szakáll sem zavarna senkit. De azt a szívességet úgyse teszem meg, hogy feladjam, nálam már csak Stallone volt motiváltabb a Túl a csúcson című filmben, ő meg ugye csak 5 cm-rel magasabb nálam és csak egy leheletnyit erősebb, úgyhogy nekem is röhögve mennie kell mindennek, amit célul tűztem ki magam elé. Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa (max nem mindenki jut kalapácshoz)!