Reggel már komoly zimankóra ébredhettünk, elég cidri van hat óra magasságában, ráadásul késve is sikerült elrajtolnom, így kapkodhattam a hótaposós cipőmet, hogy a 6:20-as kutyaszánt még időben elérjem. Mindennek a tetejébe, itt a tél derekán megint beköszöntött az ökörnyál szezon. Ez nem tavasszal szokott menni? Ugyan már a sok hülyétől korán reggel a falra mászok, de lévén továbbra sem én vagyok a pókember, rohadtul idegesítenek a könnyed szélben lengedező pókfonalak. Mivel én vagyok az első minden nap, aki végig megy az utcán és nem macskamagasságban közlekedik, gyakorlatilag én pókhálózom le a teljes régiót. De nem ám törzzsel, meg lábbal, kézzel, neeeeeeeeeeeeem...az összes szar kizárólag arcmagasságban helyezkedik el és állandóan akkor kerülnek az utamba amikor ásítok, hapcizok, gyanútlanul közlekedek, így a szám is telemegy, sőt, ha mákom van, nem szingliben nyomják, hanem beleragadt hajnali bogarakkal...undorító. Mire az utca végére érek úgy festek, mint egy középkori kastély elhanyagolt lovagpáncélja a padlás sarkában, messziről meg kb csak annyit látnak, hogy a bolond fiú megint megy valahova és furán hadonászik már megint, biztos elhagyta a reggeli gyógyszereit. Ugye eleve egy 12 fős stylist csapat dolgozok a hajamon reggelente, hogy legalább megközelítőleg egy irányba álljanak a tincsek és mérnöki pontossággal van minden belőve (mint amikor a földfelszíni sugárzás idején a beltéri antennával a család beállt laokón csoportba, hogy a kásás RTL klub alatt mégse a TV2 hangja menjen), hogy egyáltalán utcára merjek lépni. Erre rögtön a 20. centiméteren rám gabalyodik a természet, amit persze valahogy ki kell simítani a mátrixból, de akkor meg nincs tükör, ahol rá lehetne korrigálni a hadműveletre, ha meg megállnék egy ablak előtt, tuti akkor húznák fel a rolót, úgyhogy nagyon gyorsan egy zárkában találnám magam olyanokkal, akiket nem zavar, ha furán áll a hajam, a lényeg, hogy ne nagyon fogazzak. Ha esetleg mégis sikerül a helyzet fölé kerekedni, még akkor sem biztos, hogy megszabadultál az új kiegészítőktől, lehet, hogy csak egyenletesen beledolgoztad a hajzuhatagodba, amit rajtad kívül mindenki jól láthat és csak messziről tűnik úgy, mintha elegánsan elkezdtél volna őszülni, de közelebb lépve kiderül, hogy azért továbbra sem egy Sean Connerys image feljavulásról van szó, hanemhogy valami mozog a szénaboglyában, de legalábbis ráborult a csávóra a vattacukros mozgóstand. Délután meg, mivel már ugye minden természeti akadályt összeszedtem reggel, akkora rovar rajzás van, hogy olyan hunyorogva tudsz csak közlekedni, mint Bud Spencer alapjáraton. Egy tetszőleges Zs-kategóriás horrorfilmet simán le lehetne forgatni (bár nem tudom így hirtelen, hogy a muslincákra milyen magadalászarós koncepciót lehetne felépíteni, de manapság már ugye bármekkora baromságot el lehet adni, lásd cápatornádó, meg robotaligátor...már a nyomokban felvillanó fedetlen női keblek sem képesek színvonalat vinni az ilyen filmekbe), sőt az evőpálcikával légyelkapás sem lenne kihívás, egyszerűen csak ki kell nyújtani a kezed és kész is vagy. Közeledik a világ vége ez már egész biztos...vagy benézték a rovarpermetezős hétvégét, de cserébe egy komplett búzatábla égett ki tövestül, ahova a kis genyó hatlábúaknak szánt cuccot kifújták.