Tudtam én, hogy nem piacra kell menni, ha az ember rendes téli cuccokat akar magának venni, de a múlt heti szopatással valamiért alá kellett támasztanom ezt az elméletemet. Szóval pénteken nagy nehezen letettem a lantot a melóban (a zenekar nagyon nem akart elengedni, de holnap megint non-stop turné indul) és mivel az egész hét amúgy is egy kilátástalan szenvedés volt, már csütörtökön elhatároztam, hogy veszek magamnak valami szépet és hasznosat. Mivel hirtelen téli jellegű reggelekre kezdtünk ébredni (jellemzők: deres bajusz és szemöldök, taknyod-nyálad összefolyik, ha fűtött helyre mész be, a buszon pedig hidegebb van, mint szabad levegőn) úgy határoztam, hogy ideje felújítani a téli ruhatárat, mert gyakorlatilag a tavalyi cuccokból egy az egyben kifogytam, egy szál slankított ingben meg ugye mégsem lehet szaladgálni, akármennyire is jól mutat rajtam. Rühellek vásárolni, de néha erre is rá kell vennem magam, ennél nagyobb kihívásokat is leküzdöttem már, elvégre minden reggel bemegyek dolgozni is. Szóval pulcsik, kabát, sál, sapka, kesztyű szerepelt a listán, na meg persze egy új táska, mert az előző már kezd atomjaira hullani, küllemre már simán elmenne a csupasz túlélők műsorban is a Discoveryn. Mivel ugye most volt Hálovín is már sajnos nem tudtam elkerülni az infantilis tömeget, ahol minden második kövér kisgyerek pókembernek van arcfestve (emberes mennyiségű festéket el lehet lőne a kis pufók arcukra), akivel meg nem sokat foglalkoztak, azt egyszerűen lefestették feketére és onnantól kezdve ő a Batman. Szóval nem győztem kerülgetni a helyi Igazság Ligáját, meg a Bosszúállókat, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva éppen plüssállatokra, meg egyéb felesleges játékokra licitáltak nemlétező egységekkel, amiket minden bizonnyal a nap folyamán gyűjtögettek idióta játékok során, a háttérben meg éppen valami ovis együttes hörögte, hogy süss fel nap, fényes nap. Piszok jó napot választottam az összes olyan ruházati bolt végigjárására, ahol nem csak női próbababák voltak a kirakatba kinyomva (bár a fehérneműboltnál egy picit megálltam...tehetek én róla, hogy pont ott fulladtam ki?). Nem baj, kitartó voltam, ami meg is hozta a nem várt eredményt: pulóverek kivételével mindent sikerült beszereznem és majdnem minden tökéletesen fedte az elképzeléseimet. Bizony, kompromisszumok nélkül nem lehet vásárolni, esetemben valahogy soha nem gyártanak, forgalmaznak olyan tételeket, amire pont szükségem lenne, rosszabb esetben azt sem tudják mit is akarok. A táska pikk-pakk meglett, igazából mindenhol bőrből készült csilivili darabok voltak, praktikum szempontból viszont egy vékony mappán kívül ezekbe nem lehet semmit beletenni, nem hogy tízórait, meg egy komplett ebédet, szal ezek hamar kiestek, maradt a hagyományos eddig stílus, fekete, sok zsebbel, semmi extra és még csak drága sem volt. A téli kiegészítőket is nagyon hamar letudtam, a kesztyű egy nagyon szép bélelt bőrkesztyű lett, egy visszafogott, sűrű kötésű szürke sállal, egy hasonló felépítésű sapkával. A sapka igazából majdnem mindegy milyen, hiszen az összes hülyén áll rajtam, mindegyik lenyomja a hajamat, a cél az volt, hogy a korábbi évek bojtos, norvég hülyegyereksapka imidzstől megszabaduljak, elvégre lassan felnövök, akármilyen űrhajós sapkában már mégsem mászkálhatok, ha azt akarom, hogy csak a vicceimen nevessenek és ne rajtam. Na a kabát az már kihívás volt: ugyebár nekem USA szabvány tengerészkabátra lett volna szükségem, dupla soros gombokkal, nagy felhajtható gallérral, ami kicsit kidobja az alakom, de mégis elegáns. A legtöbb boltban ott kezdődött a gond, hogy azt hitték máris összespanoltunk a köszönés után és egyből elkezdtek tegezni. Értem én, hogy lazák vagyunk, majd szétesünk, de éppen nem kapucnis-pulcsis huligánnak voltam öltözve, hanem ing, mellény, szövetnadrág kombóban nyomultam, már majdnem komolyan lehitetve, hogy nagyon komoly munkával keresem a bagettre valót, szal kissé nehezményeztem, hogy csak így letegeznek. Miután felvázolom neki, hogy mit is keresek, közli, hogy ilyet a világ egyik pontján sem gyártanak, de különben is ha lenne, akkor is szarul állna rajtam, nézzem meg azt a varázskabátot, ami épp ott lóg a fogason, tud hozzá ajánlani nagyon menő sálat is tízezerért. Közöltem vele, hogy a sál már megvan és nem a mesekönyvekből néztem ki a kabátelképzelésemet sem, úgyhogy nagyon gyorsan vegyen vissza és ne kezeljen úgy, mint egy hülyét, ha azt a szart akarnám megvenni, ami ki van rakva, akkor nem kérdeztem volna meg, hogy van-e, amit én keresek. Sok a bunkó eladó, biztos apu megengedte nekik, hogy melózzanak és rögtön úgy gondolják, hogy ők a divat mindenható faszagyerekei. Amikor már úgy tűnt fel kell adnom a tökéletes kabát után folytatott hadjáratomat az utolsó helyen megtaláltam a 95%-os egyezést. Gyönyörű, dupla soros, 3/4-es, 80% pamut, 20% kasmír (úúúúúúúúúúú meg ááááááááááááá), szabásra majdnem tökéletes tengerészkabát, de mégsem az. Két ponton tér el az elképzelttől: a zsebei sajnos hagyományosan vízszintesen helyezkednek el, a tengerészkabáton függőlegesek (kézre esőbb lenne így zsebre vágni a praclikat) és sajnos asszimetrikus a gallérja, így vagy teljesen fölhajtva és begombolva lehet csak hordani, vagy teljesen lehajtva, csak a tarkó részt nem lehet külön. De sebaj: sötétszürke, minimális mintával, amit csak közelről lehet kiszúrni, és a kesztyű és sál kombóval félelmetesen jól fest, most már foshatok mikor válok rablótámadás áldozatává, mert már-már egy gazdag ember látszatát fogom kelteni. Nagyon mérethatáron vagyok testalkatilag, úgyhogy nem szabad elengednem magam, mert most mutat rajtam tökéletesen, ha feljön néhány plusz kiló, akkor kiestem, de nagyobbat meg nem akartam óvatosságból venni, így legalább tartós a motivációm. Most már csak pulcsikat, illetve néhány bélelt téli nadrágot kell rövid távon beszerezni és jeges tekintettel nevethetek tél tábornok arcába.