Még mindig francia heteket tartok a local charton, minden este úgy ugrabugrálok haza, mintha szereplőválogatáson lennék az Amelie életében...kár, hogy sötét éjszaka van már és bagett sincs a hónom alatt, de legalább a zene szórakoztató, ha egyszer sok időm lesz, majd beírom a dalszövegeket a google translate-be, csak hogy valami hozzávetőleges fogalmam legyen arról, hogy mire is próbálok úgy csinálni, mintha tudnék táncolni. Mert bizony a hangulatfokozó zenei inspiráció, meg az ipari mennyiségű csoki szükségeltetik a mindennapos agymenés elviseléséhez, inkább cukorbetegségbe haljak bele, mint agyvérzésbe, ha már választani lehet. A hölgyek úgysem állnak most sem tömött sorokban, ennyi erővel simán visszahízhatnék, csak a tudatalatti hiúságom már rég nem hagyja, gyakorlatilag hisztériás rohamban török ki, ha nem állhatok rá a mérlegre, hogy ellenőrizzem a néhány dekás kilengésemet (bár mostanában már volt egy veszélyes 69-hez közeli állapot és most sajnos nem szexre gondolok, de hamar sikerült normalizálnom magam a szokásos 67 kg-ra). Csütörtökön indulok a téli kollekció beszerzés második, reményeim szerint egyben utolsó rohamára, mert a legutóbbi költekezésem során kuponokat kaptam, amiket kivételesen be is akarok váltani, úgyis van még mit vennem, legalább néha csináljak úgy, mintha jól fizető állásom lenne és megengedhetném magamnak (a természetes szigetelő rétegemet az év során leadtam, úgyhogy ruhákkal vagyok kénytelen megoldani a standard testhőmérséklet fenntartását). Három bélelt gatyát kell még beújítani (nem termosztátos alsógatyára gondolok), mivel arra jutottam, hogy a vékony nadrág alá vett "férfi" kötött harisnya ugyan áthidaló megoldást jelentene, de egy esetleges sürgősségi hívás esetében, amit a természet adott le, nem biztos, hogy méltóságteljes befejezéssel zárulna az akciózás, legyen az álló, vagy ülő elfoglaltság. Ugyebár pulcsik sem ártanának, de mindig szkeptikus vagyok így a téli szezonban, mert majdnem minden kötött cuccon, vagy realisztikusnak legkevésbé sem mondható rénszarvasok szemeznek veled, esetleg fenyőfák, vagy nonfiguratív karácsonyi minták, amitől jellemzően rögtön rám jön a hányinger. Értem én, hogy erre van kereslet, de gondoljanak az olyan elmaradott emberekre, mint én, akik szeretnek egyszínű, igényes holmikat hordani és nem feltétlenül egy betlehemes összeröffenésben akarja tölteni a tél jelentős részét, ahol alapkövetelmény, hogy még az alsógatyádról is Rudolf vigyorogjon rád (szélsőséges esetben világítós orral) az autentikus megjelenés jegyében (hisz tudjuk, Jézusnak is volt egy ilyen alsógatyája), a lelkesedés következtében pedig hópihe alakban csillanjon meg a szemedben a közeledő hókotró reflektora, hogy gyorsan lehűtse az amúgy forró, ünnepi hangulatot, de legalábbis betemetve a 3 óra kemény munkával felszabadított kocsibeállódat, amit azzal a hólapáttal sikerült elérned, amit 50 centisre kurtítottál, hogy beférjen a csomagtartóba, így viszont csak térden állva tudsz vele dolgozni. Mivel időjárásügyileg a tévéjósok továbbra is megbízhatatlanok, szükségem van egy átmeneti téli cipőre is, mert ha nem lesz metsző hideg, akkor a bakancsban nagyon hamar élőflórássá válik a hangulat egy jól fűtött irodai helyiségben (már ha jól fogják fűteni a tárnát, erre sem kaptunk még ígéretet, tavaly is lokális hősugárzókkal kellett javítani a lincshangulaton, bár a termosztátok a télen nyáron megszokott hőfokot mutatták), szal kell egy köztes megoldás, ami már nem nyári cipő, de nem is bakancs, szal legyen vastag a talpa, az sem baj, ha bélelt és talán egy félig magasított szárú kivitellel el lehetne lavírozni egy közepesen csatakos téli szezont. Mindezeket úgy kell kiviteleznem, hogy munka után kell mennem, amikor jellemzően ölhetnékem van (akarom mondani vidáman ugrabugrálok francia zenére) és ekkor még önként bemegyek egy olyan helyre ahol egymás kezéből harapják majd ki az emberek az utolsó S-es ruhadarabokat, amire amúgy nekem lenne szükségem, ők meg azt hiszik, hogy beleférnek. Ráadásul másnap munka...kívánjatok szerencsét!