Ismételten sütemény sütésre vetemedtem, na nem mintha ennyire unatkoznék, de egyrészt én jövök a munkahelyi sütisorban, másrészt alkalomadtán egész megjön a kedvem az ismeretlen dolgok kipróbálásához, innen már csak egy ugrás a bungee jumping (ahol gumival mindig egészségesebb) és a swinger - nem a tánc - klub (itt meg pláne...igazából beszari vagyok, csak a szám jár, ilyen helyekre csak álmaimban szoktam járni maximum, már rögtön a ruhatárnál elsüllyednék szégyenemben...van egyáltalán ilyen helyen ruhatár?). Szóval egyszerű kavarós sütikre utazok, mert a tervek szerint a következő 20 év bármelyik napján egyszercsak el fogok költözni (ennél pontosabban egyenlőre nem tudom szűkíteni), úgyhogy nem árt, ha lesz némi fogalmam konyhaügyileg, mert bár most is össze tudok néhány dolgot ütni (például a tenyerem, két serpenyőt, hasonlók...), de elég komoly alapismeret hiányaim is vannak (filmekben is erős vagyok, de például még nem láttam a Keresztapát, ami miatt egyesek rögtön villamosszékbe is küldenének). Hogy készül a rántás (hány eper fér el egy tortán és honnan tud apu egyáltalán sütni...és miért apu süt, hol van anyu? Már napok óta nem mozdul ki a szobából, de egyre furcsább szag terjeng a szobában...na mindegy, a lényeg, hogy van süti), hogy kell egy akármilyen levest megfőzni, pörköltet felkészíteni (na nem nyelvvizsgára), habarni, sűríteni, kimosni a terítőből a ráborított hozzávalókat, elegánsan elesni a burkolólapra kicsöppent pörköltszafton, meg ilyesmik. Persze tudom, lehet enélkül is élni, de az vagy gyorséttermi zabálásba torkollik (idejét sem tudom mikor toltam magamba utoljára a jó öreg Ronald McDonald burgereit), vagy állandó száraz kenyér akármilyen feltéttel kombókba (például a penészes kenyér leheletnyi Canestennel elméleti síkon pont kiegyenlíti egymást). Egyenlőre főznek rám, szal nagy baj nincsen, de ismerek olyanokat, akiknél Frank Júlia a sci-fi részlegben dekkol a könyvespolcon és a sószóróban sem kellett után tölteni mióta megkapták azt, gyakorlatilag még a bolti címkék is rajta vannak, de ők abba a kategóriába esnek, akik zabálhatnak annyit és akármit, amennyit és amit csak megkívánnak, meg sem látszik rajtuk (ezúton is kifejezném, hogy mennyire utálom őket ezért - de csak ezért, kivéve, ha éppen valaki rászolgál valami más miatt is, kinek nem inge ne vegye magára, mert lopásért lecsukják). Nekem éppen ma kellett megemelnem az edzésadagomat, mert sajnos képtelen vagyok lemondani az édességről (a friss sütit is csak le kellett meózni mielőtt beviszem a felét a munkahelyre, nehogy már valami szarral járassam le magam, hát hogy lennék így potenciális pasijelölt?!...kár, hogy senki olyan nem eszik majd belőle, aki célcsoport lenne, ezen a részén még dolgoznom kell), ez viszont meg is mutatkozik abban, hogy komoly erőfeszítésbe telik (oké, most egy kicsit túlzok, de ennyi belefér), hogy tartsam az eddig súlyomat és egy kicsit látványosabbra alakítsam magam, aminek így télen nem sok értelme lesz az ezer réteg ruha alatt. Persze az S-es pulcsik meglehetősen impozánsan feszülnek rajtam, pénteken felavattam az új kollekció egy részét és igen jól sejtitek, pont annyian szólítottak le, mint eddig, de azt is megkockáztatom, hogy magától senki nem vett észre semmi különbséget, úgyhogy egyre biztosabb, hogy rossz környezetben töltöm mindennapjaimat, de minden nap teszek azért, hogy mielőbb eltűnjek onnan, mint David Copperfield. Úgyis össze fog jönni, vita lezárva!