Aki jó volt geometriából, annak már képzavaros a cím is (próbáltam valami Fókuszos, értelmetlen, hatásvadász címet kitalálni, mint amikor a Schirilla György követők mínusz négy fokos vízben úsztak át valamit, ami lássuk be fizikailag lehetetlen, de nagyon megkapó a felvezető műsorban említve), de nagyjából így tudtam csak kifejezni azt, hogy néhány dolog azért megváltozott, de ettől még ugyanarra tartok, mint eddig, csak a forgástól egy kicsit jobban szédülök, mint korábban. Képzeljétek, a szemfogaim végre lejjebb érnek, mint a metszőfogaim, de nem annyira, hogy vámpír legyek és csillogjon a bőröm napsütésben az agyonzselézett hajam és kialvatlanságtól hófehér arcom ékeként, nem, csak úgy szolidan, éppen-éppen. Akinek világ életében nagyjából rendben voltak a fogai, az el sem tudja képzelni, hogy ez mekkora feeling, végre összeérnek a szemfogaim is (bár néha óvatlanul ráharapok így a szám szélére is, szal már látom az árnyoldalt is, a fogszabitól meg gyakorlatilag képtelen vagyok rágni a körmeimet), hogy az összes többiről ne is beszéljek. Persze még mindig magasabb a szám vastartalma, mint a véremé és kb. még 13 hónapot kell aludni, mire egyáltalán fontolóra vesszük, hogy levegyük az állványzatot, hogy aztán újabb egy évig még éjszakai merevítőkkel bohóckodjunk, de ha úgy veszem ez a mostani 11 hónap is pikk-pakk eltelt, bár ha visszanéznénk, a fájdalomcsillapítós részeknél biztos nem voltam ennyire optimista, amikor egy hétig pempőn éltem a rágásképtelenség miatt, készülve soha be nem következő nyugdíjas éveimre. Aztán ugye felújítottam a ruhatáramat, már nem XL-es, agyonnyúzott, kinyúlt cuccokban mászkálok, amik még akkor is röhejesen nagynak tűntek volna, ha éppen a rapszakmában nyomulok, csak nincs mosdókagylódugó lánccal a nyakamban, most meg a divattanácsokat követve inkább eggyel kisebb méretre álltam be, mert hordva és mosva úgyis nyúlik egy kicsit minden, azt csak a Perwoll reklámban hitetik el veled, hogy a kinyúlt szarok is visszaállnak eredeti méretükre, ha ezzel mosod, sőt, a szürke is újra fehér lesz, de még az eredetileg szürke is vakítóan ragyogó lesz, te leszel az új láthatósági bója egy veszélyes kereszteződésben. Mostanság egészen úgy festek, mint aki most lépett ki egy divatlapból (nem, nem női divatlapokra gondolok), most már borítékolható a rablótámadás okozta halál (mekkorát fognak koppanni, amikor nagyjából 2000 Ft-ot találnak majd a tárcámban...amatőrök), de legalább a mód ismert, így már csak az időfaktor marad kérdéses. A végén még fel fogok nőni, mi lesz a következő, elkezdek világgazdaságról és nemzetközi politikáról szóló rajzfilmeket nézni? Mit vártatok HVG-t? A rajzfilmekből nem lehet kinőni soha! Még kitartok a reggeli futással is, bár a minap már ragadt a kapukilincs a fagytól és a gyantázáson is ezreket spórolok, mióta csak le kell törnöm a jégcsappá fagyott szőrszálakat, a szöszmöszmackó is átavanzsálódott jegesmedve bundára, de kitartok, kemény vagyok, bár ez lehet az alacsony hőmérséklet egyik mellékhatása is. Még a végén teljes epilálást hajtok végre a fejemen is és a kutya nem fog soha többet megismerni, max a család, mert asszem ők az egyetlenek, akik láttak még a szakáll nélküli korszakomban is (annyira nem volt jó, elhihetitek: kerek fej, igénytelen frizura és szemüveg, alacsony önértékelési szint, de legalább a humorom a régi, ezt meg mindenki döntse el maga, hogy előny, vagy hátrány), illetve még talán néhány osztálytárs, akikkel még tartom a kapcsolatot, vagy majdnem kapcsolatot alakítottam ki, de a korábban említett papírkutya állapot miatt az is a süllyesztőben végezte, gratulálunk, leülhetsz, egyes! 29 évet kellett várni, de már majdnem odaértem, ahol 10 éve kellett volna lennem, úgyhogy most összességében pont olyan messze vagyok a céltól, mint az elején, de vegyük úgy, hogy közelebb, ahhoz képest, mintha semmi nem történt volna (nem jártak erre testrablók, néha van egy-egy optimista percem).