A hétvégén rehabilitációs seggmeresztésen vettem részt, szal a tegnapi poszt előre megfontolt szándékkal maradt el, mert még szórakoztató jellegű "munkával" sem zavarhattam meg a tökéletes kikapcsolódásomat. Gyáááááááá gyerekek, milyen jó volt ez a hétvége, nagyon gyorsan meg tudnám szokni. Pénteken nagy nehezen kijutottam a tárnából (a szó legszorosabb értelmében közel voltam ahhoz, hogy lekéssem a vonatot), aztán 3 óra idegőrlő zötykölődés következett, a szokásos MÁV anomáliákkal. A kocsiban, ahol sikerült helyet vadásznom három állása volt a fűtésnek: jéghideg, hideg és szauna. Mindezt úgy, hogy az egyik fülkében csak jéghideg volt, a bent ülők csak a falakon érezték, hogy a szomszédos helyiségekben már kezd felhólyagosodni a borítás, ők meg a zoknijukkal be tudnak verni egy szeget a falba. A kérdésre, hogy miért van ez, természetfeletti jelenségre hivatkoztak és ezzel lezártnak is tekintették a problémakört. Nálunk felváltva kellett nyitogatni az ajtót, hogy ne ájuljunk el a hőségben, aztán meg becsukni, hogy a felhalmozott homlokverejték ne fagyon a ráncok közé. Zsúnál játszottam vendégeset a hétvégén, amit szó szerint kell érteni: kiteszik eléd a kaját, elmosogatnak utánad, olyat alszol, hogy ihaj, jó a hangulat, szól a zene, ingyen van a wifi (legalábbis nekem) és szőrös mamuszt adnak a lábadra. A péntek estét két doboz sör és gyorsfagyasztott pizza kíséretében zártuk le, Pesten összeehetek és ihatok bármit, statisztikák szerint így is mindig fogyok valamennyit. Szombaton üdén és kisimultan eltoltam a seggemet egy 60 perces svéd masszázsra (mert megérdemlem), aminek az egyetlen szépséghibája, hogy a világvégén volt a szalon, ráadásul vissza is kellett onnan jönni, de az ott töltött idő azért valamelyest ellensúlyozta ezeket az apróságokat. Mindemellett metszően hideg szél uralkodott a fővárosban, mázli, hogy csupa meleg cucc volt nálam, az egy kissé már rosszul esett, hogy ezek közül egyik sem kifejezetten vízálló és az eső csak jelzésértékkel állt el néhány órára. Kész röhej, november végén gyakorlatilag őszi időjárás van. Kiderült, hogy egy fregoli újra zsinórozáshoz legalább 15 méter kötél kell, szétszedni rémálom, összerakni még inkább, főleg, ha rossz helyen van elvágva a régi és az új csak 10 méteres, szal nagyon rövid távon a 10 perces munkából egy mérnöki agyrémet sikerült összehoznunk, de simán megoldottuk ezt is, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen, de inkább mindenki használjon hagyományos szárítót, vagy radiátorra teregessünk, mert maradandó agyi károsodásokat okozhat egy ilyen hadművelet. Délután megejtettük a családlátogatást is a szélrózsa minden irányába, mert már ugye háromfelé a társaság (mázli, hogy épp az egyiknél alszok), de nagyon elegánsan sikerült mindenkit beiktatni a napirendbe, amihez vastagon hozzájárult, hogy Hugit munka közben vadásztuk le és mekkora mázli, hogy nem teremőrként tevékenykedik a Szépművészetiben, hanem egy (pontosabban kettő) vendéglátóipari egységben pultos és felszolgáló, így az aznapi alkoholmennyiséget is magunkhoz tudtuk venni minden további erőlködés nélkül. Na ekkor már másnap sikerült hajcsira hajtani a fejünket, de ugye vasárnap reggel sem kellett sehova rohanni, tíz körül már teljesen egyben voltunk és elmentünk vásárolni, mert ugye mindjárt itt a Télapó, én meg süteményt akartam sütni, amihez hibádzott néhány hozzávaló. A SPAR egyenlőre kézenfekvő megoldás volt, majd csak jövőre zárják be a kócerájt, ha megváltoznak az adótörvények, de most még minden szükséges dolgot sikerült beszereznünk. Gyakorlatilag egy csomag fahéjon és egy zacskó liszten kívül volt egy púpos kosár édességünk, gondolhatták megyünk jótékonykodni valahova, mert ugyebár iszonyat jól öltözöttek voltunk. Visszatértünk, nekifeszültünk a sütikészítésnek (kétszer is, mert elsőre a kiskuktám nem várta meg a verbális instrukciókat, így túl sok minden lett rossz sorrendben összekeverve, úgyhogy nyomtunk egy resetet, de másodjára már minden olajozottan ment). Nagyon odafigyeltünk, hogy ne csak finom, de egészséges is legyen a cucc, úgyhogy cukor helyett xilitet használtunk (ami nem egy öblítőfajta), de mivel hedonista hétvége volt, a második tepsinél már Nutellát rejtettünk a fahéjgolyók közepébe, csak hogy fenntartsuk a világ egyensúlyát és hogy a Nutella se szőrösödjön bele az üvegbe, és bár csak 2015-ben volt a lejárata az üveg szerint, kár lett volna kockáztatni. Miután túl voltunk a minőségi tanúsítvány kiállításához szükséges többkörös próbakóstoláson, gyorsan le is tornáztuk a plusz kalóriákat, Zsú Bíró Icára én meg kútfőből, inkább nem égettem magam azzal, hogy 3 perc alatt kifulladok egy csajos feladatsoron. Délután egy kellemes lábmasszázs következett, amin csak azért nem szundítottam el, mert nem akartam, hogy a kontaktlencse a szemgolyómra száradjon, de amúgy nagyon megnyugtató és kikapcsoló kis gyakorlatsor volt, aminek során a legkomolyabb feladatom a masszázsolaj kiválasztása volt. Délután Hugi második kör a másik munkahelyén (ő egy ilyen sztahanovista, aki éjjel nappal dolgozik ezer helyen) egy bazi nagy bögre forrócsoki kíséretében, hogy kellően előkészítsük a helyet az esti zabálásra. Burzsuj helyre mentünk, asztalfoglalással, meg minden: cseh étterem, tradicionális ételekkel, csapolt barna sörrel, embertelen adagokkal, miközben a polcokon nyomokban a kisvakond vigyorog rád és a kiszolgáló személyzet is vicces és figyelmes és mindez ebben a naprendszerben. Akkora tányérokon hozták ki a kaját, hogy komoly tetrisgyakorlat kellett, hogy az összes piát és tányért elrendezzük az asztalon, de hál istennek nem francia konyha volt, amikor egy verébfingnyi szószt szétmázgálnak egy indokolatlanul nagy felületen (mindezt aranyáron, kulináris élvezet címszó alatt eladva neked, mint laikusnak) oszt dögölj éhen vazze, hanem már féltávnál is komoly sóhajtásokkal realizáltad, hogy még nem is tartasz sehol. Mi meg Russal megfejeltük az egészet azzal, hogy előételt is ettünk, szal volt baj a végére, de akkor már a sört is csak le kellett erőltetni, ha már kikértük (bár kifizetve még nem volt), de végül mindenki férfiasan és nőiesen helyt állt és többé kevésbé eltüntetett mindent. Azért a mozgással bőven akadt gondja mindenkinek ahogy felálltunk az asztaltól, ritka nagy mázli, hogy mi Zsúval mindössze két sarokra voltunk az ágyunktól, így pikk-pakk otthon voltunk és már csak egy levezető Honfoglalóra volt mentális energiánk, amiben csúnyán alul maradtam (a jólét teljesen nyomorba dönti agyi képességeimet). Ma reggel már sajnos a finishbe (nem a mosogatótabletta) ért a hétvége, feltettem a seggem a balkáni vonatra (alig 40 percet késett, nem baszott szét az ideg, hogy lekéstem a csatlakozó buszomat), a délutánt levezettem 3 NFL meccs megnézésével (nyert a Green Bay, huhúúúúúúúúúúú, tudtam, hogy ez egy jó hétvége lesz) és holnap ismét megyek az aknamezőre négyütemű fekvőtámaszokat csinálni. Nagyon jól éreztem magam, remélem a közeljövőben valami hasonlóra minden hétvégém lehetőségem nyílik, ha egyszer végre sikerül áthelyeznem székhelyemet a fővárosba.