Ha nem lenne fogszabim, akkor most éppen tövig rágtam volna a körmeimet a hétfő esti NFL rangadón (tudom, kedd van, az IPTV csodájának élő példájával állunk szembe), a csapatom mindig a szívbajt hozza rám, ha képernyőre kerülnek. Az elején bealtatnak, hogy simaliba lesz a meccs, elhúznak a pics@ba, a végére meg eltotyogják, én meg kétszer kapok agyvérzést, ha a munkahelyi agyérgörcs és lábon kihordott infarktusok végeláthatatlan sora önmagában nem lenne elég. De behúztuk, még mindig csoportelsők vagyunk, csak így tovább.

A többi fronton sajnos változatlan a felállás, már lassan nem tud annyi vidám zenét kitermelni a francia popszakma, ami egyensúlyban tudná tartani egyre labilisabb idegrendszeremet, egyesek már szerintem direket arra utaznak a melóban, hogy hátha benézek valami kapitális nagy baromságot a nyomás alatt, ők meg mossák kezeiket, ha kiderül a turpisság, mert hát ugye nem az övék volt az utolsó szó, én meg ugye nem kötöttem bele, tehát az én hibám. Ilyen ez a zenész szakma, ha próbálsz szabályosan eljárni, akkor is gyűlölnek, ha meg engedékeny vagy, vagy csak simán volt egy benézős (és nem az ablakon) napod, akkor is a te nyakadba varrják a kimaradsz egy körből kártyát (rosszabb esetben a leégett a házad, nem volt CSÉB biztosításod, ráb@sztál) és mindezért még meg sem fizetnek rendesen. De azért megtapsolunk minden nap valakit, aki mondvacsinált indokokkal idén díjat kapott (mert díjat mindig osztani kell, hogy fenntartsuk a jó munkahely látszatát, nekem bezzeg még mindig nem tudták megcsinálni a szájbavert ötéves plakettemet, immár két év csúszásban vannak, de pont leszarom...na jó nem, böki a csőrömet nagyon), nagyjából azt tudom elképzelni, hogy egy szerencsekerékre fel van írva mindenkinek a neve, oszt, akit kipörgetnek, annak bejött az élet, még ha nem is hosszútávon. Igazából mindenki a belét húzza már, szal nincs az a húúúúúúúúúúúú de kiemelkedik valaki a tömegből (kivéve, ha 210 cm magas), de azért kell ez a szellemi maszturbáció, meg semmitmondó ömlengés, de szerintem ezzel csak azt érik el, hogy, aki már 10 éve nem került sorra (aki olyan régóta ott van, az mondjuk meg is érdemli), az jól berág, hogy igazából semmi értelme vért hugyozva a legjobbat nyújtani, ha úgyis randomban választják ki a szerencséseket, úgyhogy k@bbe gyíkok, én leléptem. Igazi munkaerő megtartó politika, mi? Így fognak engem is elveszteni, most már remélem nagyon rövidtávon. Én már azt sem bánom, ha nem jön be a lottó (ez persze nem jelenti azt, hogy ki kell húzni a nevem Fortuna listájáról), de jó lenne már messziről hugyozni ebbe az állóvízbe, mert már kezd uncsi lenni, hogy ugyan azt a f@szt szopom már elég régóta és nem jön a váltás, vagy legalább 10 perc szünet, amíg a sminkemet meg tudnám igazítani. Közben, mivel arra jutottam, hogy vásárolni soha nem fogok eljutni, így elkezdtem mindent neten rendelgetni, negyedtávnál járok, még a végén mindenkinek meglesz az ajándéka, ráadásul már csak egy ember van alkonyzónában, akire nincs semmi ötletem, de majd vagy megálmodom (ha végre hagynának aludni a melóban), vagy beköltözök egy huzamosabb időre a slóziba, ott mindig magvas gondolatok ütik fel a fejüket bennem (persze megvan a hátránya, hogy büdös van, de egyrészt, ahol a büdös ott a meleg, másrészt majdnem mindegy hogy a standard pöcegödörben dekkolok, ahol pont orrszintig ér a malaj, vagy a klotyón várom meg a munkaidő végét...úgy mondom ezt, mintha órákat töltenék el a duplanullás ügyosztályon, de a valóságban gyakorlatilag csak akkor megyek ki pislantani egyet, ha már majdnem összepisálom magam és az aztán olyan lenne, mint a szerelem: mindenki látja rajtad, de csak te érzed a meleget).