Éreztem én, hogy túl egyszerű lenne úgy, ahogy én elképzeltem. Mire nagy nehezen kitaláltam, hogy kinek mit kellene venni karácsonyra, addigra mindenki más is rájött, hogy pont azt fogja ő is venni a szeretteinek, én meg mivel nem jutottam el egy boltba sem (most is mással próbáltam megvetetni a szajrét), mert ugye sötéttől sötétedés utánig robotolok, így már csak a légtelenített árukészlet maradt hátra. Még reménykedhetek, hogy az utolsó vasárnapra feltöltik a raktárakat (bár a sáskajárás így is elrettentő tényező), de jobban járok, ha máris kiötlök egy B-tervet (de a formámat ismerve lehet, hogy meg sem kellene állnom a Zs-tervig sicher, ami biztos). Persze a munkából hamarabb eljövök haditerv is egy nagyon csúnya mészárlásba fulladt, már ott tartok így is, hogy azon agyalok hogyan tudnék még többet dolgozni, hogy egyre kevésbé szopassam saját magam (persze csak képletesen, csak a macskák tudják jóga nélkül kinyalni a saját seggüket, más sem hiányzik, mint hogy feltalálják az önszopatást) a szabi előtt és persze mást se szívassak a hátrahagyott aknamezővel. Ja és persze mindeközben be kell iktatni napi két mosdószünetet is, hogy csak metaforikusan szarjam magam össze a munkamennyiségtől és tényleg csak hétköznapi szófordulatként használjam a "hát behugyozok, ez most komolyan gondolja?!" frázist. Kicsit unom már a hat napos munkaheteket (bár jó eséllyel a héten is kilátásban van), bár a nagyobb gond, hogy a hétvége így csak egy napra olvad, ami kb semmire nem elég, épp csak felkelsz reggel és máris vasárnap este van és a délutánt is azzal töltötted, hogy belegondoltál, hogy mekkora kupac sz@r vár rád másnap. Ha reggel ittál is egy kicsit, akkor már teljesen agyasan mész neki az estének, a tipikus "Tudod mit medve? Baszd meg a fűnyíródat!" életérzéssel. De hál istennek nem csak rajtam mutatkoznak a téboly kezdeti jelei, már mindenkinek bepókhálósodott a retinája a benti nyomástól, kicsit aggódok, hogy ki fog egy nap fegyverrel bejönni a munkahelyre (bár szerintem már egy tűző-, vagy lyukasztógéppel is simán el tudnánk intézni bárkit, ha rosszat szól), csak remélni tudom, hogy a szabimig mindenki tudja tartani magát (vagy a hangokat a fejében, a hasadt személyiségeket a folton kívül, kinek mi jut). Négy nap, az szinte semmi (tudom, már megint elkiabálom a dolgokat, de kell a pozitív pszichikai ráhatás és tudom, így csak magasabbról lesz pofára esés, de karácsony van, mindenki kap tőlem egy virtuális "na ugye, én megmondtam előre, hogy ez lesz, majd legközelebb hallgatsz rám" kártyát, bármikor be lehet nálam váltani), utána két hét Dubai (képletesen), szép csöndben eltengetem a szabit és csak akkor nyitom ki a számat, ha hányni kell. Már majdnem megvan az ünnepek előtti felkészülési testsúly is, a baj, hogy még ehhez képest kellene lejjebb menni, mert Karácsonykor nincs olyan, hogy este tízkor nem tolsz be három töltött káposztát, tejföllel, fehér kenyérrel, meg némi füstölt hússal és mindennek az sem szab határt, hogy a hűtőből vetted ki, csak az amatőrök melegítik, hidegen például nem is hizlal, ezzel szemben fosat, ezzel le is tudva a tisztítókúra, jöhet a következő megterhelő fogás. A sütit is csak enni kell majd folyamatosan, nehogy ránkszáradjon, ha meg fogytán van, csak kellene sütni még egy adagot, aztán majd szilveszter éjjel megfogadjuk, hogy jövőre most már tényleg le fogok fogyni, étrendet váltok, nem cikizek másokat, leszokok a cigiről (nem én, úgy általában), többet fogok a családdal foglalkozni stb. Ehhez képest elsején csatak másnaposan leülsz a számítógép elé, rágyújtasz, betolod a hajnalról megmaradt bármilyen még ehető dolgot, ami a kezed ügyébe kerül és egy brutális kedvezményekkel kecsegtető futócipő leárazás reklámot kiikszelve kiposztolod a haverról készült képet a facebookra, amin teljesen kiütve, alkoholos filctollal felrajzolt pénisszel az arcán vidáman hortyog az egyik sarki fotelben, mint a szilveszteri buli nulladik áldozata. Sebaj, majd jövőre nekifutunk még egyszer.