Könnyen jött, könnyen ment. Amit 4 nap hasmenésével sikerült leadnom, azt már sikerült újra építenem, hál istennek nem teljes egészében, úgyhogy most ideális versenysúlyon vagyok ismét, de ahhoz, hogy ezt továbbra is szinten tudjam tartani, bizony el kell kezdeni ismételten a mindennapos testmozgást. Két hete meg sem mozdultam komolyabban, vagy az ágy és a budi között ingáztam (tény, hogy összességében ez is elég sok testmozgást jelentett, ha km-ben figyelembe vesszük, hogy mennyit fordultam a két pont között), illetve az utóbbi napokban már a munkahelyre is becsoszogtam, de azért most fényévekre vagyok korábbi önmagamtól, de hál istennek pont nem kértek fel alsónemű modellkedésre az utóbbi hetekben, szóval van még időm formába lendülni. Ma még csalok (értsd meresztem a seggem fenekem) és különben is esik az eső, ilyenkor semmi kedve az embernek semmihez, na de holnap újra futónap virrad (kaptam is varázs futózoknikat, amik akár nélkülem is letudnák a maratont, de hogy lenne így ismételten félisteni alakom a mostani kissé göthös állapotból), és a súlyokhoz is vissza kell kanyarodnom, ha tartani akarom magam az idei célkitűzésekhez. Kaptam ugrálókötelet is (ami nevével ellentétben nem ugrál, mint ahogy a dohányzóasztal sem bagózik és a reggelizőpehely sem eszik semmit), úgyhogy ismételten bővítésre kerül a testmozgások köre, feltételezhetően újabb paralízis szerű tüneteket produkálva néhány napig, amíg hozzászokik a szervezet az úgy agymenésemhez, de tudjátok, arra hajtok hogy egy szép, egészséges hullám legyen, ha egyszer eljutok az út végére. Azért jól esett 3 napig azt és akkor zabálni, amit és amikor csak kedvem tartotta (ennyit a hasfalon megjelenő kockákról, marad az élethű 3D rajzolás, vagy egy erősebb hennázás, bár az azt hiszem az izzadtsággal lejön), éppen tegnap tartottunk egy összevont névnapozást, ipari mennyiségű étel eltüntetésével, de most már meg kell húzni újra a képzeletbeli nadrágszíjat és tanúbizonyságot tenni kitartásomról és akaraterőmről, bár ez a rész már azzal is alá van támasztva, hogy bejárok dolgozni. Oké, egyenlőre még nem sírhat a szám, éveleji szokásos uborkaszezon van, nem szakadunk meg a kitermelésben, de lesz ennek még böjtje, most kell kiélvezni az édes semmittevést, amíg még lehet. Kár, hogy a weboldalak elég korlátozottak a munkában, az Index meg ritkán frissül, de azért megpróbáljuk nem látványosan rommá unni magunkat, néha még harc is folyik egy-egy tételért, ami bejön feldolgozásra, hogy legalább valami látszata legyen annak, hogy aznap is bement az ember. Ilyen maximum csak sci-fi filmekben szokott lenni, meg az Alkonyzónában, az év végi hajtás után csak tanácstalanul pislogunk, hogy akkor mivel is lehetne eltölteni az időt és bár nem sírjuk vissza azt az időt, amikor pisilni is akkor mentél ki, amikor hányni, hogy ne veszíts túl sok időt, de azért ez a másik véglet is hamar az ember agyára megy, mint amikor túl sokáig vagy otthon szabin, vagy betegszabadságon (az elején még buli, főleg, ha nem fosod ki a beled, elvégre lógatod eleget a munkában, otthon már pihentetni kell) és a végén már hiányzik a társaság, még ha a munkahelyről is van szó. Nehézkesen indul ez az év is, de bízom benne, hogy ez csak a felszálló ág bevezetése volt, mindig jobb mélyen kezdeni, hogy szembetűnőbben rajzolódjon ki az exponenciális növekedés íve.