A vártnál jóval ruganyosabban mozgok, de azért nem mindig őszinte a mosolyom, újra érzem, hogy hol is helyezkednek el a láthatatlan izmaim és mentálisan is sikerült meggyőznöm magam, hogy a leszálkásított belső felület szúrja a beleimet és nem izomlázról van szó, hiszen az csak a kezdő amatőröknek van. Az sem segít sokat, hogy két napja tortát zabálunk hányásig a melóban, a tavalyi megfeszített munkáért köszönetképpen kaptunk két emberes méretű kalóriabombát, amit ugye csak lapátolni kell a szervezetbe, ha nem akarjuk, hogy beszőrösödjön, a hűtőből meg akkor területet foglalunk, hogy amíg bent van azért néznek ránk csúnyán mások, ha meg kivesszük enni, akkor meg azért. Tisztára, mint az agresszív kismalac, soha nem jó senkinek semmi, rohadt emberek, rohadt dugó, bárcsak minden köddé válna...rohadt köd! A tempó továbbra sem pörgött fel istennek hála, cserébe az idő is úgy repül, mint egy ólomszárnyú betonbagoly, de így legalább napközben néhány apróságot el lehet intézni, nem kell gálya után rohanni, hogy még a buszt is elérje az ember (ráadásul azt, ami neki kell), szépen, nyugdíjas tempóban is el lehet mindent intézni és mégis emberi időben otthon van az ember. Még szkeptikus vagyok, szerintem ez az egész még mindig a karácsonyi zabálás okozta mélykóma állapot fantazmagóriája és percek kérdése, hogy magunkhoz térjünk a kábulatból, hogy újra a véres valóságban találjuk magunkat, de egyenlőre nem látok sem lefelé eső zöld betűket, sem napszemüveges, öltönyös alakokat, földig érő bőrkabátom sincs és ha megpróbálok térdből hátrahajolni, rendszerint elesek, vagy becsípődik a derekam, szal kizárásos alapon ez nem a mátrix. Mivel ilyen kész-picsa-meleg málé hangulat van, felelőtlenül befizettem egy euro jackpot szelvényt is (most mondjátok meg milyen burzsuj vagyok, ilyen euro árfolyam mellett is megy a dőzsölés), az év elején kell meghúzni a meggazdagodási ágat (a másik 15 elvarratlan szálat még bele kell dolgozni az önámítás és infantilis képzelgések foszladozó anyagába...úristen milyen költői vagyok néha), úgysem költök soha semmire (jóvan a két évvel ezelőtti autóvásárlást nem kell ideszámolni, az kellett, különben min állna a dzsuva ilyenkor télen, a biciklin?! Ugyan kérlek!), legalább két napig eljátszok a gondolattal, hogy mihez kezdenék azzal a valag pénzzel, amit le lehet ezzel akasztani. Ahogy elképzeltem egy agyvérzést és/vagy egy infarktust kapnék mandínerből, úgyhogy a teljes nyereményalap mehetne a rehabilitációs költségekre, a felépülés elhúzódna úgy 30 évig, így mire nyugdíjhoz érnék már nem lenne egy vasam se és mivel a munkaviszonyom is egy az egyben hiányzik, így másnap éhen halnék, vagy miután mindez tudatosul bennem, kapnék egy újabb agyvérzést, de ekkor már kimaradnék az összes hátralévő körből. Így átgondolva végtelen felelőtlenség volt ez az egész lottó ötlet, csak rosszul jöhetek ki belőle, de mivel tökös gyerek vagyok, jövő héten is fel fogom adni, mert szeretek veszélyesen élni, de repülőgépből még mindig félek kiugrani, a hídról meg bungee jumpingoljon, akinek Imre az anyja.