Ha egy fogorvos széles mosollyal az arcán azzal a mondattal fogad, hogy "hát ez most izgalmas lesz", akkor ezt kezeld úgy, mint egy megnyikorduló padlót egy tetszőleges horrorfilmben és fuss, ahogy csak tudsz, de az is elég, ha a másik páciensnél vagy gyorsabb, esetleg dobd be a közösbe Grétsy Lászlót figyelemelterelésként, hiszen háttal nem kezdünk mondatot. Ezt a szabályt sajnos saját káromon tanultam meg, miután tegnap könnyed 120 percet töltöttem el a fogorvosi székben, egy 5 perces szünettel, amíg egy másik nettó befizetőt lerendeztek. Már fenyegettek legutóbb is, hogy nagy nap lesz a legközelebbi alkalom (be is voltam fosva rendesen), milyen izgi lesz, lehet, hogy leveszik a fogszabályzót, aminél így folyamatilag körbeírva még egy langyos beöntés is csábítóbban hatott akkor. Sziklaszilárdan állíthatom, hogy most is. Azt hinné az ember, hogy ha már egy vagyon fizetett a zafír alkatrészekért, akkor ligeti séta leszedni őket, de nem. Fogtak egy emberes kombinált fogót (annyiban különbözött az OBI-s változattól, hogy ennek darabja 30 guriga) és nemes egyszerűséggel elkezdték vele összeroppantani a breketteket, de úgy, hogy feszt azt hittem a fogamat törte össze, mindenesetre a hangeffektek nagyon élethűek voltak (mint amikor hersegős paprikát majszolsz sóderrel) és mivel feszegetni kellett az összeset, így a mozdulatsor végén mindig számítottam egy "na vazzeg ez eltört"-re. Ledúrták a nagyját a motyónak (és azzal a lendülettel kidobták a kukába, amiért én 6 számjegyű összeget szurkoltam le), jött a következő hentes, aki tűket kezdett nem akupunktúrás jelleggel a fogaim és az ínyem közé szurkálni a fogtöveknél (ekkor megint felötlött bennem a beöntés lehetősége), felmérve, hogy milyen az íny állapota és, hogy hol húzódnak meg jelentősebb fogkőtelepek. Mivel alapvetően mindenben ügyes vagyok ebben a topicban is erősnek bizonyultam, mert elővették az ipari, magasnyomású autómosót és szépen kiszedték az ínyem ALÓL a fogkövet első fázisban (mert még ezt háromszor meg kell ismételni, annyira jó volt, de az is lehet, hogy a hawaii nyaralás alapba próbálnak némi tőkeinjekciót tenni az én tárcám kárára). Mint kiderült, a nyálelszívó egy dologra jó, hogy a páciens ne tudjon beszélni, de gyakorlatilag nyálat nem szív, ami fölös víz, meg malaj összejött, az mind a tarkómon/orromban kötött ki, mert ugye negatív szögben feküdtem a tepsiben, hogy kényelmesen hozzáférjenek a fogaimhoz, miközben az állkapocskiállás ellen küzdve tűrtem a nagyobbra, nagyobbra vezényszavakat a vallatólámpával a retinámban. Úgy elküldtem volna mindenkit a pics@ba, de mivel náluk volt az összes szadista eszköz, jobbnak láttam kussolni. Miután egy óra ásatás után sem lett meg a Frigyláda, kiküldtek 5 perc pihenőre, mert több vért vesztettem ezen beavatkozás során, mint amennyit termelni tudott a szervezetem, adtak egy pohár savat, hogy öblögessek vele, mert amíg olyan a szám, mint Rockynak a 12. menet után, addig nem tudjuk folytatni a szopatást. Aztán elővették a másik steklámpát, amivel ilyen fényre keményedő anyaggal egy belső állványzatot szereltek fel, úgyhogy, ami eddig kint volt, az most belülre került lebutított verzióban, de persze ennek felhelyezése is külön attrakció volt (hogy az anyagi vonzatáról ne is beszéljünk). Mivel tök száraznak kellett lennie a környezetnek, így annyira kitamponozták a fejemet, hogy úgy néztem ki, mint Marlon Brando a Keresztapában, nyomatták az inverz porszívóval a kiszárítást, aztán kis savazás (a Pándy családban is így döntötték el a vitás kérdéseket), gyorsan egy újabb legódarab, aztán jöhet a lámpa, 10 pittyenés én meg már alig kapok levegőt, mert vagy hátra fele kellett feszíteni a fejem, vagy előre bukni, mint egy durcás óvodás, attól függően, hogy melyik volt kényelmetlenebb. Mázli, hogy az orromon tudtam levegőt venni, különben ott patkolok el az fix. Szóval majdnem 14 hónap telt el az indulás óta és összességében azért némi változás tapasztalható, de feltételezem még nem értünk az út végére. Azért egy before, under process képet csak kaptok, hogy ne csak a fantáziátokra kelljen támaszkodnotok (a képeken nem mellesleg jól látszik, hogy mennyit fogytam arcból is, már nem vagyok annyira tepsiképű, mint egy évvel ezelőtt és talán annyira sápatag sem vagyok, mint egy vérszegény albínó).