Nem kell megijedni, nem Csillagok Háborúja különkiadás lesz Han Solo teljes önéletrajzával az Ezeréves Sólyomra megszerzett tanuló jogosítvány megszerzésétől a Leia hercegnővel folytatott románcon át Harrison Ford nyugdíjba vonulásáig. Ez egy kártyajáték nem túl agyonbonyolított elnevezése, ami majdnem ugyan az, mint az UNO (az Uzo az más, nem kell belekeverni az alkoholista fantáziátokat), csak más nyelven van (ha nem nyerek a lottón kiadom a magyar változatot EGY néven, viszik majd, mint a cukrot) és egy leheletnyit színesebb a szopatási lehetőségek tárháza úgy összességében. Szóval az úgy kezdődött, hogy már annyira nem tudunk meglenni egymás nélkül a melóban, hogy a szombat jelentős részét is együtt töltöttük, mindenki hozhatta magával az oldalbordáját (én nem, nem kell gyanúsítgatni), szal lettünk annyian, mint egy be nem jelentett FIDESZ elleni random tüntetésen a Kossuth téren. Csak nagy vonalakban lett meghatározva a program: evés, ivás (ha csak ennyi lett volna már így is biztos lett volna a részvételem) és némi játék, ami emlékeim szerint még videó játéknak indult, de aztán a versenyszellem (tudjátok, azok a kóborló lelkek, akik Nascar futamok közben vesztették életüket, minden bizonnyal váratlanul jobbra rántották a kormányt, arra meg, mint tudjuk nincs kanyar abban a sportágban) miatt csúnyán beragadtunk a címadó agymenésben. Az UNO alapkoncepcióját mindenki ismeri, 4 szín, számozott lapok, meg néhány akció kártya, ami ebben a pakliban jelentősen kibővül, színre szín, számra szám, csak győzzed követni az eseményeket. Vannak az alap szopató kártyák, 2-4 büntető kártya és ezek egész számú többszörösei, amik keretében a sorban következő szomszédodat készítheted ki idegileg, kivéve persze, ha ő is tudja egy hasonló lappal folytatni a sort, szal a nagy genyózás könnyen visszaérhet hozzád, mint amikor a körhintán utoléred a saját hányásod. Körfordító lap, kimarad a szomszéd, színkérő, ezek úgy megvannak majd minden változatban, de a paklicsere és az elkezdjük körbeadni a kezünkbe lévő paklikat az egy teljesen új dolog volt számomra. Még javában a könnyeidet törlöd a röhögéstől, amikor egy sikeres lapjárás keretében 24 lapot varrtál rá az egyik "szerencsétlenre", amikor ő belevág egy paklicserés lapot a lent lévő stócba és rezignált arccal becseréli a teljes autóskártya gyűjteményét a te 2 lapodra, amit körök óta szorongatsz. Másodpercek alatt mennyből a pokolba. Bezzeg amikor neked van japán legyező a kezedben, senki nem szemezget veled cserebere szándékkal (meg másmilyennel sem), baromi nehéz úgy tartani 30 lapot, mintha csak négy lenne és kezdhetsz aggódni, hogy valaki kimegy abban a körben, mert bizony súlyos büntipontok járnak a kézben maradt lapok után és aki leghamarabb eléri az 500 pontot, az ironikus gratulációk céltáblájává válik pillanatok alatt. Csak hogy teljesen követhetetlen legyen a játékmenet nem csak a kör szerinti sorrendben lehet pakolni a lapokat, hanem bármikor közbe lehet gyalázni, ha a lent lévő lappal színben és értékben is megegyező lapod van, így átugorva néhány embert hamar a paklicserés banda következő áldozatává lehet válni. Ha meg lassú vagy (esetleg egy picit messzebb ülsz az asztaltól), akkor igyekezz csak számos lapokat magadnál tartani, azzal legalább minimalizálod a veszteséget. Mivel sokan voltunk, így rögtön két pakli lett összepörgetve, hogy megduplázzuk a kib@szás faktort, néhányan elkövették azt a hibát, hogy a párjuk mellett foglaltak helyet, szóval egyesek a kanapén aludtak a party végére, de legalábbis egy átmeneti mosolyszünet, illetve a kapcsolat jövőjének mérlegelése újra napirendre került. Éjfél előtt feladtuk a küzdelmet (nekem is sietnem kellett, mert éjfélkor az autó visszaváltozik sütőtökké, nekem meg ki kell súrolnom a konyhát CIF nélkül, mielőtt a mostohatestvéreim hazaérnek...ja nem, az egy másik mese), hasizomra éppen eleget röhögtünk, annyi hizlalót ettünk, amennyi csak belénk fért, úgyhogy összességében fasza kis délután volt.