Tegnap már nagy magabiztossággal mentem a félév utolsó előtti szado-mazo partyjára, gondoltam már úgysem tudnak újat mutatni (bár egy latexmaszkos gyertyaviasz csepegtetős felálláson bevallom meglepődtem volna), az elmúlt két hétben már kicsikarták belőlem a legmélyebb titkokat is a szó legszorosabb értelmében. Új asszisztens volt szolgálatban, diktáltam neki, hogy akkor miből hány ampulla kell, steril kötszer legyen kicsapva a tálcára, mert patak vér fog folyni (már direkt hentesnek öltözve megyek, mert úgyis összeköpködöm magam a rengeteg zsibbasztótól lebénult, kontroll vesztett öblögetések során) és egy szondát is készítsen elő, szal elméletben már én is parodontológus vagyok, de az isten óvjon mindenkit, hogy a szájába matassak, kivéve persze az egyedülálló csinos lányokat, ők kifejezetten jól járnak velem, ha valakinek kell referencia, szóljon! Az ember nem is hinné, mennyi minden elfér a szájában a fogain és a nyelvén kívül, pedig de. A mostani szeánsz csúcspontján volt egy nyálelszívó, a doki mindkét keze, az asszisztens egyik keze, még egy elszívó (szerintem ez a lelkemre pályázott, vagy a másik elszívót hűtötte), egy fél csomag steril mullap és egy ultrahangos földrengés-generátor (na jó, fogkőleszedő, de kell a drámai hatás, meg a színezés) egyszerre. Azt hittem valami rekordkísérletre készülünk, de sehol nem láttam a Guinness rekordbiztost, úgyhogy merő szívatásnak tudtam be és elkezdtem értékelni, hogy csak ketten vannak és más már nem tud beszállni a buliba. Mondtam volna nekik (ha lett volna hely a beszédhez), ha így tudom, hogy ez lesz, hozom magammal a f@szt, amit egész nap szopok a melóban, úgy az a kis hely is hasznosítva lett volna, ahol még éppen kaptam levegőt. Aztán viccből a nyelőcsövem hátsó falára küldtek egy kis fertőtlenítő cuccot, aminek kb olyan íze volt, mintha egy fél doboz aszpirint elszopogattál volna hobbiból. Csak azért nem kezdtem öklendezni, mert egy ököllel több volt éppen a szájüregemben a szokásosnál. Mondták, hogy legközelebb hozzam a trezsörcsesztet, mert most már szurkolni kell a dellát az utolsó alkalommal, aztán két hét múlva kontroll (remélem már csak messziről állva fognak gyönyörködni a végeredményben) és akkor fél év múlva kezdhetjük elölről, hurrá, jöhet a következő napirendi pont.

Időközben megjött az új személyim is (igen, személyiséget váltottam, mostantól egy bolgár szakállas nő vagyok orosz szülők gyermeke, akit Dimitrova Kalinszkajának hívnak). A fénykép pont úgy sikerült ahogy vártam, mehet a top100 legkeresettebb bűnöző listára, de legalább már eltűnt a homofób vigyor az arcomról az előző portréhoz képest és már a fülbevalóm sincs meg, de összességében így is egy anorexiás hörcsögre emlékeztet a fejem, a szakáll pedig fényképen tényleg öregít vagy 10 évet. Nem baj, gondolom legközelebb csak akkor veszem elő, amikor 10 év múlva érvényteleníteni kell, hogy egy újabb díjnyertes fotót készítsenek, bár bízom benne, hogy 10 év múlva már retinaszkennerrel fognak minket azonosítani, bár ez az ország általában szembemegy a trendekkel, úgyhogy tartok tőle, hogy komplett alaplapok lesznek a bőrünk alá varrva hűtőventilátorokkal, nem feltétlenül ergonómikus kivitelben...de legalább a nyári melegek némileg így kompenzálva lesznek, köszönjük!