Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy egy rendszámtábla...esetleg, hogy ilyen kicsi a táskám, mindenesetre nem fért bele, szal elég furcsán festhettem, amikor rendszámtáblával végiggrasszáltam a sétáló utcán (ami jelenleg inkább a bombák földje, biztos valami uniós pénzből éppen lecserélik az összes burkolatot, de egyszerre, hogy észrevedd a fennakadást, az egész úgy fest, mint a legújabb Mad Max film egy közepesen leharcolt poszt-apokaliptikus díszlete, ahol építőipari gép- és nyersanyag bemutató zajlik). Mivel időpontra mentem az okmányirodába, így csak 20 percet várattak, pedig annyira nem égett a munka a kormányablakos játékosok keze alatt, én meg vessek magamra, hogy munkaidőben járkálok hivatalos ügyeket intézni (mintha nyitva lennének munkaidőn kívül és lenne választásom), majd maradok tovább a nap végén, hogy egyensúlyba hozzam a kiesett időt. Mikor sorra kerültem megpróbáltak sarokba szorítani, annyi mindent soroltak fel, hogy ugye hoztam, gondolom már készült arra, hogy az arcomba mosolyogva hazaküldjön, hogy jaj pedig arra is szükség lett volna, sajnálom, de felkészült voltam, mint majdnem mindig. Valami ritka izotópot tartalmazó töltőtollal írhatta bele azt a 8 szót a forgalmiba, ami a sötétített ablakok miatt kell, mert benyögte, hogy 2.300 Ft lesz, plusz majdnem 600 Ft a nem gyűjthető matrica a rendszámtáblára, amit ráadásul nem is tudott normálisan rátenni és persze egyből elkezdett hárítani, hogy rosszul gyártották őket, nem az ő sara, de ha megb@sz a rendőr emiatt, akkor egy napsütéstől mentes helyre fogom neki feldugni a plakettet (már tudom hogy kell levenni), az fix. Sikerrel visszaaplikáltam a verdára a táblát (sőt, azóta még mindig nem hagytam el), úgyhogy délután jó hangulatban mehettem a félév utolsó kínzására a fogorvoshoz. Már nagyon rutinosan zavartuk le a bulit 45 perc alatt, az egyetlen nehezítés az volt, hogy kissé meg vagyok fázva, így az orrom is alacsonyabb teljesítménnyel szelel, plusz alapjáraton is majd kiköpöm a tüdőm a köhögéstől, nem is kell semmit a számba dugni a fuldokláshoz, ami persze nem jelenti azt, hogy nem tettek így. Fel voltam díszítve megint, mint egy karácsonyfa, megkaptam a koktélokat, a szörcsögőt (értsd nyálelszívó), a csomag mullapot és akkor lehetett kezdeni a kapirgálást. Összességében csak a hangok zavarnak, de végső soron becsukott szemekkel fekszek a vízszintesnél kicsit negatívabb szögben, szól a zene, nem csörög a telefon és nekem sem kell beszélni, szal annyira nem lenne rossz, ha egy idő után nem menne ki a zsibbasztó a fejemből (ami olyan bivaly, hogy csonton át is lebénít mindent) és utána még 3 napig jelentősebb mennyiségű vért köpök fogmosáskor. A végén jutalomból leszurkolhattam a négy alkalmat egy összegben, már kezdtem is aggódni, hogy mihez kezdek azzal a rengeteg pénzzel a bukszámban, na nem mintha olyan nagyon feszült volna a tárcám attól a néhány bankjegytől, épp csak a számjegyek voltak viszonylag nagyok rajtuk. Októberben aztán kezdhetjük elölről a bulit, ha már egy vagyont fizettem a viszonylag normális fogsoromért, nem most kellene beáldozni őket, különben is, már csak 50 évről van szó kb, a férfiak úgyis korán patkolnak el. Hazafele menet az utolsó 2 km-en az eső is elkezdett szüttyögni, ami arra pont elegendő volt, hogy összegányolja az autót és lerontsa az összképet, úgyhogy varázslatos nap volt a tegnapi is úgy összességében.