Mindenki túlélte a Krasznaja Moszkva fedőnevű átkaroló hadműveletet, amit a köznyelv csak Húsvétként emleget? Azért kifogásnak kiváló ez az ünnep arra, hogy egy rövid délelőtt alatt, végigpotyázva azokat a helyeket, ahova az év fennmaradó részében soha nem mész, a pálinkakészletek minőségellenőrévé avanzsálódj, miközben számomra megmagyarázhatatlan népszokások keretében lányokat locsolnak, nyúl tojta színes tojásokat keresnek és adnak az emberek egymásnak, a kis csimóták meg enyhén szólva is készpénz orientáltan haknizzák végig a nagyszülőket. Ritka nagy gomba party lehetett, amikor mindezt a baromságot hozzátársították Jézus feltámadásához, ami az alapkoncepció lenne, de mai rohanó világunk már csak ilyen, tessék felvenni a fordulatszámot. A srácok ebben az időben azért nem tartoznak szorosan a veszélyeztetett csoportba, de amikor jönnek az arccsipkedős nagynénik, hogy szavalj valami szép verset, amivel már 10 éve felhagytál, hiszen már 20 évesen is elég gáz volt, nemhogy túl a 30-on, na az kellemetlen tud lenni, főleg, hogy már 10 éve is inkább a pajzán mondókák felé hajlottál, amiknek a hallatán két, lábon kihordott infarktus, de egy könnyed szélütés azért kilátásban van a senior közönség sorai között. A technika fejlődésével a lányok is bajban vannak, a tévében láttam, hogy drón szállította a vödör vizet, amit a gyanútlan menyecskék (értsd 60 pluszos hagyományőrző fanklub, akiknek semmi közük a kaguárokhoz, vagy a MILF-ekhez, ők csak simán megették a kenyerük javát és ránézésre látszik, hogy nem véletlen nem ők szerepelnek a Q10-renew-no-ageing mittommilyen varázskollagén szemránckrém reklámokban) fejére öntöttek, akik kimondani sem tudják, hogy drón, nemhogy tudják, hogy mi is az. Többek között ezért kell egész nap zárva tartani a kaput, így csak az jön be, akinek van kulcsa, esetleg az, aki vinne valamit, de fényes nappal azért még nem ennyire durva a közbiztonság. Egész kivételesen nem vittem fel az egekbe a koleszterin szintemet azzal, hogy orrba szájba tojást, sonkát és édességet tömök magamba, illetve ezek tetszőleges permutációját ismétlem, de mára elmúlt ez a hülyeségem, mert a melóban megint szülinapozás volt, csak nem hagyjuk már megszáradni azt az ipari mennyiségű süteményt, amit hoztak, úgyhogy gyakorlatilag csak a reggelim meg az ebédem fele maradt meg, de a sütikrízist megoldottuk, a világ ismét megmenekült, bár a gatya egy kicsit jobban szorít, mint eddig, de tutkó, hogy izom.

Pénteken voltam fényképezkedni is, bíztam benne, hogy valamelyest fejlődött az állóképeken tanúsított dekoratív mivoltom, de a fogszabályzás nem sokat lendített, mivel csak egy konszolidált, közepesen szellemileg fogyatékos mosolyt engedélyeztem csak, nem partyalbumba megy a kép. Kiderült, hogy a szakállam is ferde (máig nem értem hogyan, a tükörben ránézésre teljesen szimmetrikusnak tűnik, de képen már úgy néz ki, mint akinek most olvad le a fél arca) és szemmagasságban is egy európai apával és koreai anyával rendelkező 16:9-es képarányú hunyorgás figyelhető meg, de az is lehet, hogy fényérzékeny vagyok, mint Pici bácsi, esetleg vámpír, de csak ilyen köztes hibrid, akinek még éppen nem csillog a bőre és még pont látszik a tükörben, ráadásul halandó, úgyhogy a szokásos szopóág géneket sikerült csak összelapátolnia a vérvonalból. A végén még jó hangulatban elkértek a négy kis képért 2.500 Ft-ot (és plusz szolgáltatásként még jelezték, hogy a digitális változatot elrakták, ha esetleg még később is kellene belőle példány, de szerintem olyan jól sikerült, hogy a gép automatikusan káros vírusként fogja azonosítani és magától kitörli a kép létezését a teljes tér-idő kontinuumból), még jó, hogy nem előre mondták, hogy mennyi lesz, de akkor legalább a szemöldököm szép egyenes lett volna, olyan morcos fejet sikerült volna vágnom. Hiába, csak élőben vagyok megnyerő (holtan már valóban nem sok hozzáadott értékem lenne), de így legalább már összeállt a kép, hogy miért nem mentem semmire a fényképes társkereső oldalakon.