Olyan lett a sült pulykaszárny, hogy beszarsz! Na nem szó szerint, mert meghajtana, hanem kenyérre lehet kenni, kiváló lett a fűszerezése és a visszamaradt zsírban magas színvonalú kajákat tudtam összehegeszteni a hét folyamán. Jó, tudom, nem egy nagy művészet beleb@szni a húst egy tepsibe, hanyagul megszórni némi fűszerrel, lefóliázni és várni másfél órát, de nálam határozott előrelépés, hogy a végeredmény ehető volt és nem aktív szén telepek fogadtak, amikor letelt a 90 perc, sőt a fennmaradó 15 percben, amíg egy kis színt kaptak, sikeresen nem szárítottam ki a húst, szal gyakorlatilag leomlott minden a csontról. Szinte sajnálom, hogy holnap elfogy, most lehet megint agyalni, hogy mit kellene csinálni, de lassan eljutok majd valami nagyobb hipermarketbe és felszerelkezek a wokos hadviseléshez szükséges fegyverekkel, aztán búúúú meg bááááá. Addig meg alibizek ilyen nagy mennyiségben elkészíthető, minimális energia befektetéssel járó, magas fehérjetartalmú kajákkal, amihez csak köretet kell varázsolni, bár abba is némi kreativitást kellene vinnem, mert a tészta, krumpli váltakozása annyira nem felemelő, de ma kísérletet teszek egy adag rizibizi elkészítésére, ami tekintve, hogy még rizst sem főztem soha, bőven a tudományos-fantasztikus kategóriába fog esni, ez egész biztos.

A futásba koncepciót vittem, mert nem sok kedvem volt bonyolult útvonalakat megjegyezni, így sikerült egy bő egy kilométeres kört kijelölnöm, mely során nem távolodok el nagyon látótávolságtól messzebbre a kiinduló ponttól, így a körök számát kell csak emelni és megspóroltam magamnak egy éhenhalást a Városliget közepén. Majd ha egyszer annyira kalandvágyó kedvemben leszek, hogy már táncolni is kedvem támad (segítek, ilyen legkorábban az esküvőmön lesz, de ott is csak azért, mert ez a szokás), na majd akkor elbóklászok alternatív útvonalakra kontaktlencse nélkül. Viszont most rám jött a mozoghatnék, úgyhogy tervek szerint megemelem a heti futásmennyiséget 1-2 alkalommal, ha most nem sikerül elérni a kockahasat, akkor soha. Így, hogy magamra főzök, talán nem lesz akkora a kalóriabevitel, mint korábban (a házi koszt azért jelentősen mértékben megnehezíti a látványbeli felesleg leadását) és esetleg sikerül egy kicsit jobban szálkásodni, a halak csillagjegyemmel már mindenesetre 50%-ban kész is volnék, egy halnál mégis ki tud szálkásabb lenni?!

Ma már mutattam némi aktivitást (a Geiger Müller számláló legalábbis jelzett valamit) a melóban, néhány alap dolgot már sikerült elsajátítanom: szénsavas víz vételezése a kútból, fél kézzel mikróbeállítás, asztalon könyökölve "kotlóstyúk-majdnem-elalvás", csukott szájjal ásítás, rendszeres időközönként a mosdóba kijutás, ilyesmi. Na jó nem, igazából egyszerűbb feladatokkal már meg mertek bízni, mert látják bennem az értelem szikráját (biztos a szemüveg teszi, nagyon be lehet ezzel vinni az embereket az erdőbe), már néhány programot nagy magabiztossággal tudok füzetbe felírt végtelen folyamatábrák alapján használni, a szkennelés is a kisujjamban van, meg az adminisztrációba is kezdek belejönni, ha így haladunk, nemsokára komolyabb ügyleteket is rám fognak bízni, csak győzzenek majd elviselni a rengeteg kérdésemmel, bár egyelőre mindenki nagyon kompatibilisnek tűnik és minden hülyeségemre válaszolnak, még akkor is, ha éppen egy agyvérzés közepén vannak, mert, mint tudjuk felhőtlenül vidám munkahely, csak a filmekben létezik, ez pedig továbbra is a valóság...esetleg a Mátrix.