Tegnap kikapcsolódásképpen elmentem masszíroztatni magam, gondoltam milyen pihentető és relaxáló lesz, de ez így nem feltétlenül igaz. Kiderült, hogy miért kell nyújtani futás után, amit én ugye előszeretettel mellőzök, mert már tornaórán is csak azért mentem fel a gyűrűre himbálózni egy kicsit, hogy ne két egyest kapjak, csak mert meg sem próbáltam, hanem csak egyet (a legatletikusabb srác is, aki kiszenvedte a fecskét, meg a Szent Pétert is csak 4-est kapott, mert nem volt annyira jó a koreográfia...anyád!), szal mindig is rühelltem ezeket a bemelegítés, meg nyújtás gyakorlatokat, meg a kötelező fiú gyakorlatokat a kasztráló francia szekrény nagymacska ugrással, meg a nyomoronc korláttal, bár az volt az egyetlen szer, amin sikerült egy hármast érő gyakorlatot bemutatnom és még a sürgősségire sem kellett utána bevinni. Most ennek meg volt a böjtje, mivel annyira be volt csomósodva a lábam, meg nyomokban a hátam (pedig azzal nem is futok, de ez biztosan a kondi miatt van), hogy nagyon kevés hiányzott hozzá, hogy elkezdjek rinyálni, mint a fürdős kurvák, hogy ez fáj és tessék abbahagyni. Férfiasan tűrtem a kínzásokat, most legalább minden le van lazítva, így lehet hanyagolni a hajlongásokat a következő alkalomig, majd akkor ismét megoldja az aranykezű tünemény a problémákat. Na jó, nem, igazából most már elkezdtem nyújtó gyakorlatokat végezni, vagy legalábbis megpróbáltam elérni a kezemmel a lábujjhegyemet kevés sikerrel, gyakorlatilag majdnem a lábamat sem tudtam feltenni a derékmagasságban lévő nyújtórúdra, de valahogy összeszerencsétlenkedtem, mert egy csaj is volt a közelben, csak nem kéne beégni, de mire alakzatba álltam szólt, hogy ki kell ám egyenesedni felső testtel, különben nem sok értelme van, én meg mondtam neki, hogy ma éppen nem terveztem lebénulni, szóval ezt az egyenesedés dolgot majd a következő alkalomra ütemezem be, apránként kell haladni.

A melóban ma az egyik kollegina szabin volt (és még majd hétfőn is ott lesz), szóval aktívan bevontak a munkavégzésbe, ami hamar kiderült, hogy majdnem végzetes hibának bizonyult. Rögtön az első komolyabb hadművelet során majdnem sikerült elkúrnom a rendszert úgy, hogy a paksi kettes blokk is egyből leállt volna és akkor lehetett volna gyönyörködni a horizonton felemelkedő gomba alakú felhőben. Csak 15 másodpercre nem figyeltek oda rám és ennyi idő nekem elég is volt arra, hogy teljesen önerőből, kútfőből összevissza kattintgassak (még most sem vagyok arról meggyőződve, hogy minden rendben van, de állították, hogy úgy tűnik megvan a bolygóegyüttállás), rám is hozták a frászt, hogy akkor most vége a világnak. Statisztikák szerint én leszek a világ legjobb munkatársa (esetleg mégiscsak leolvad majd egy reaktorblokk a következő szakmailag megalapozott hadgyakorlatom során, akkor viszont mindenki csukja be az ablakot, az állítólag segít...Csernobilban is ezt mondták), ha így haladunk, az előző bányában is rögtön az első ügyletemnél akkor bakot lőttem, hogy az atyaúristenig kellett elmenni jóváhagyásért, aztán 7 év után majdnem szobort emeltek nekem, annyira népszerű lettem, kivéve azok körében, akik utáltak, mint a sz@rt, de legalább lett volna egy szobor, amit ledönthettek volna.