Senkit nem fosatott meg a muffinom, huhúúúúúúúúúú! Sőt! Még mindig azt hiszi mindenki, hogy én vagyok a mestercukrász, mert olyan jól eltaláltam az arányokat, hogy csak na. Most vagy nem akarják elvenni a kedvemet a sütéstől rögtön az elején és jófejségből mondják ezeket, miközben forgóban rókáznak a mosdóban, mert olyan ízösszetételt képvisel a cukrászati műremek, mint Rachel sodója a Jóbarátokban, vagy valami fatális véletlen, esetleg ösztönös zsenialitás folytán sikerült ehető végterméket alkotnom. Még van vagy 10 darab tesztalany a konyhapulton, aki érez magában elég bátorságot és nem lakik túl messze, az nyugodtan jöhet meózni (egyre jobban száradnak, ha nincs jelentkező, nekem kell beáldozni magam)...van hasfogó is a Richteres dobozban, minden eshetőségre felkészülve!
Tegnap megint lefőztem 4 napra, mert ugye én szeretem majdnem ugyan azt enni több napig is (kivéve persze, ha ehetetlen szar, de mint tudjuk az sem menthetetlen, jellegétől függően agyon kell cukrozni, vagy sózni és máris elnyomtuk az öklendezésre okot adó kellemetlen mellékízt), de ez már megint ferge - most figyelj! - teges lett és persze, hogy ez is a nővérem blogjáról van, szal asszem nem lesz probléma a közeljövőben sem az étlap összeállítással (főleg így, hogy hetente csak kétfélét kell főznöm, maximum hármat). Sikeresen elvertem az összes Erzsébet utalványt is (amivel meglepő módon nem csak Erzsébetek fizethetnek, mint ahogy a pápamobil sem egy telefon, ahogy azt a neve sejtetni engedi), sőt, mivel a Pennyben légtelenítették a túró rudis polcot (majdnem hisztériás rohamot kaptam a hűtőpult előtt, szal erre még egy új koncepciót ki kell találnom, mert az képviseli a megfizethető és ehető kategóriát), így kénytelen voltam Piros pöttyöst venni (ami hál istennek nem a lejárt szavatossági ideje miatt pöttyös), amivel most bögrét lehet nyerni, ha összegyűjtök 12 pöttyöt. Gondolom így a végére a bögre előállítási költségének többszörösét fizetem be, de simán megéri, hiszen a bögrén vagy egy banán, vagy egy eper integet mosolyogva, tágra nyil pupillákkal, mint aki éppen be van hernyózva, mint az atom (a másik kettő túlontúl óvodás a kajszival, meg az áfonyával, szóba sem jöhetnek), ami kellően kontrasztosan mutatna a Green Bayes bögrém mellett és különben is még soha nem gyűjtöttem úgy pontokat, amiket végül be is tudtam volna váltani valamire (a Kappa gurulós bőrönd nem számít, mert arra a lányok adták a matricákat a SPAR-os vásárlásaik után, én a mai napig azt se tudom, hogy hol a SPAR).
A munka mennyisége szépen sűrűsödik, bár még mindig nem feltétlenül érzem azt, hogy most bele fogok őszülni, ami többet között annak köszönhető, hogy kb a 20%-át tudom még csak annak, ami rám várhat és egyelőre csak a szalonspicces állapotot idéző anyagokat bízzák rám, a komolyabb Dedalon mennyiséget igénylő, masszív hányingerkeltő tételek majd csak akkor következnek, ha belekényelmesednék a mostani joyride-ba. Madarak csiripelték (tárgyalóképes nyelvismeretem van verébből, de ugyan ilyen jól egy például a pók, vagy a hal is), hogy felvesznek egy gyakornok kislányt is nemsokára, mellettem meg pont van egy szabad hely, kezdem azt hinni, hogy elpatkoltam és ez már a túloldal, csak nekem elfelejtettek szólni. Persze egész alakos képet (vagy akármilyet) még nem láttam róla, szal még lehet inkább okos, mint szép, csak hogy politikailag korrektül fogalmazzak, de egyelőre optimista vagyok.
