Már attól híztam két kilót, hogy kiléptem Pest megyéből, bár a közhiedelmekkel ellentétben szerintem nem a vidéki levegő, hanem a zsíralapú, nagyon sok fogásos étkezés hizlal és élek a gyanúperrel, hogy a napi többszöri fagyi fogyasztás is odaver a légpárnáknak, pedig a metabolikus táplálkozási tanácsadók szerint naponta legalább ötször kellene enni...azt egy szóval nem említettek, hogy lehetőség szerint ne csokival tegyük ezt. A héten amúgy is kevesebbet mozogtam, mint általában, mert vagy egyéb irányú elfoglaltságaim voltak (sörözni kellett menni, meg ilyenek), vagy már éppen a vonaton ücsörögtem útban hazafele, ott meg elég hülyén festett volna, ha futok 3,5 km-t a vagonokban. Így is annyian voltak, mint a szemét (még a folyosón is ácsorogtak), az ember nem is hinné, hogy egy olyan elmaradott országrészbe, mint a Balkán, ennyi ember jár haza. Hobbiszinten kimentem fél órával hamarabb a pályaudvarra, hogy még tudjak válogatni a fülkék közül, de már így is nagyon sok kocsit kellett menni, míg találtam egy olyan kupét, ahol csak hárman ücsörögtek, ami 10 percen belül így is tele lett, szal mindenki húzta a száját, hogy az ölében kell tartania a kézitáskáját. Csak remélni tudtam, hogy mellém nem egy, a Nagy fogyásból az első héten kiesett, mélydepressziós hegyomlás fog helyet foglalni, a tömegközlekedési eszközökön már így is jelentős gondot okoz, hogy a 25-30 fokos állandó hőmérséklet beálltával mindenkiből a kötelező büdös utas vált, így nincs hova állni, ha egy kis friss levegőre vágysz, max felüdülésként egy kevésbé szagos ember mellé szegődsz, mégiscsak tompít valamit a dolog élén, ha nem egyből kell öklendezned az undortól, csak két megállóval később. Én meg ugye három megállót utazok, szal pont nem érdekel, ha odahányok, a következőnél úgyis leszállok. Mivel egyszerre minden nem sikerülhet, így ugyan soványakkal sikerült összeülni egy helyre, de ránézésre majdnem mindenki a kosárlabda válogatott oszlopos tagja lehetett, jó hosszú lábakkal, szal legóztunk egy darabig, amíg mindenki futóműve elfért "kényelmesen", hogy aztán közel 3 órát eltöltsünk teljes mozdulatlanságban. Ha mindezt persze szunyókálással szeretnéd kombinálni, az sem lehetetlen, de egyszerre nem mozdulni, felsőtestből pedig úgy rádőlni a melletted ülőre, hogy összenyálazd a vélhetően a fizetésed többszörösébe kerülő felsőjét, amit tündérek nyálából szőttek szorgos maláj gyerekkezek,  hogy közben ne fájduljon meg a derekad a lehetetlen testtartás miatt, na az már igényel némi rutint. Hiába, nagyon hamar kiderül, hogy eljárt feletted az idő: fiatal korodban még bármelyik fotelban elaludtál, egy fél rekesz üres sörösüveggel a hátad alatt, miközben egy félig elfogyasztott szelet pizzát tartottál a kezdben egész reggelig, hogy egyből kéznél legyen a másnapossági reggeli, most meg ha egy kicsit is meggyűrődik a derekad alatt a lepedő, reggel már úgy mozogsz, mint az aranyszínű droid a Csillagok háborújában. Lévén a nap jelentős részében tegnap szakadt az eső, így minimális szabadtéri programot szerveztünk, épp csak annyit, hogy alapszinten elázzunk, utána már csak a délutáni F1 időmérőn szunyókálás volt beütemezve, ami olyannyira jól sikerült, hogy a mai futamon rekonstruáltam az eseményeket, csak kétszer riadtam fel, amikor a kommentátorok valami izgisen felemelték a hangjukat, meg egyszer ki kellett mennem a mosdóba. Holnap még seggmeresztés (majd egy újabb kör tetris a vonaton, mert visszafele is tömegével hagyják el a népek a körzetet), jövő hétre van program megint bőven, sőt lassan, ha minden jól megy, a forgatás is beindul, a vélhetően csak általam várt videoblog beindításához. Úgyhogy mindenki kezdjen izgulni, mint amikor ellenőrök szállnak fel a villamosra!