Hókusz PÓK ÚSSZ!!! Tegnap újra 5 éves kisgyerekké vedlettem. Na nem magam alá pisáltam, miután valami rémálomból tértem magamhoz, sőt lányok copfját sem húztam meg, csak bűvészelőadáson voltam, ahol én köztudottan nagyon tudom folyatni a nyálamat és infantilis lelkesedéssel akkor pupillákkal meredek a fellépőkre, mint egy bespeedezett bagoly a sötét éjszakában. Az egyik régi motorosnak most volt a 70. születésnapja és még nem remeg annyira a keze, hogy bármixerként fejezze be a karrierjét, így a tanítványaival együtt összedobtak egy másfél órás parasztvakítást. Magasra tettem magamban a mércét, mert hát ugye David Copperfielden nevelkedtem, aki a tévé képernyőn keresztül úgy vág át, ahogy neki tetszik. Persze ilyenkor egyből megjelennek az atomfizikusok, akik már tudják az összes trükk nyitját, hogy tükrök, meg füst, meg drótkötél, mágnes, meg ilyenek randomban, általában az egyik úgyis nagyjából fedi a valóságot, de én pont leszarom, ha véletlen elejti a bűvész a műujját én inkább másfele nézek, maradjon meg az illúzió. Mert a gyaur hitetlen csak addig jut, hogy ez csalás, nem is tud igazából repülni, te meg hátba veregeted, hogy gratula, sikerült 30 perc után eljutni arra a pontra, amivel mindenki eddig is tisztában volt, hogy a csávó a színpadon nem inter-dimenzionális varázsló, csak illuzionista, aki azzal a kezével csal, amelyiket nem is nézed (mint a politikusok). Szóval jó fél órával az előadás előtt már a helyszínen voltam, hogy az első sorban stréberkedjek majd, hátha felhívnak segíteni egy trükkhöz, de sajnos továbbra is igaz, hogy vagy kisgyerekeket választanak, vagy lányokat, én meg ugye ezek komplementerhalmaza vagyok. Felmenni amúgy sem lehetett idő előtt, még akkor rendezgették a termet, az első öt sor meg amúgy is a puncsosoknak, meg a családtagoknak volt fenntartva, szal a kilencedik sorba sikerült regisztrálnom magam. Így egy kicsit struccolni kellett, mert persze elém egy akkor hajú nő ült, hogy az helyből egy csoda volt, hogy a nyaka elbírta úgy mindenestül a fejét. Három korcsoport képviseltette magát, ebből az egyiket (30-as jókiállású fiatal) én egy személyben, a többi 50 pluszos, vagy 10 mínuszos. Értem én, hogy nem David Blain lépett fel, akinek csak a tekintetétől minden csajnak nedves lesz a bugyija (pedig állítom olyan fejet vág, mint aki be van tépve, de legalábbis most ébredt fel egy 2 órás alvás után, de hívjuk mentalista nézésnek), de hogy ennyire ne érdekelje a fiatal lányokat a varázslás, arra magam sem számítottam. Pedig a tervekben az szerepelt, hogy majd elkezdek ismerkedni, hiszen a közös érdeklődési kör már meg is van (úgy van, a tengeri sünök metakommunikációja), de ehelyett a balomon egy állványos kamera volt, mert az utókornak is meg kellett örökíteni ugye az előadást, a jobbomon meg egy 60 éves fószer, aki főleg a telefonját buzizta, mert ő ilyen roppant fontos ember lehetett és a kilencedik sorból már pont leszarta az események alakulását. Old school trükkökkel nyomult az ünnepelt, de egész jó szöveget társított hozzá, így azért mégsem volt annyira őskövület, meg a tanítványok is villantottak néhány meglepőt, de azért összességében annyira nem kápráztatott el, de ugye 2500 Ft-ért az ember ne várjon lebegő elefántot egy 5 méteres belmagasságú teremben és különben is nekem már nehéz újat mutatni...legalábbis ebben a műfajban. Persze a gyerekek odáig voltak meg vissza, bár voltak még mentálisan kevésbé érettek is, akik a második kötélvágós trükknél beragadtak és onnantól kezdve, ha ollót láttak végig ugyan azt üvöltözték, amit az első körben kellett (szerintem ezt otthon is folytatták a szülők nagy örömére), csak az összes többi trükknél ennek így nem volt értelme. Időtöltésnek jó volt, szereztem egy dedikált képet is a mestertől, úgyhogy most már ilyen relikviám is van, ráadásul most megint megjött a kedvem ehhez az egészhez, szal lyukas perceimben (tudjátok, a melóban) újra paklit ragadok, hogy leporoljam a régi fogásokat, hátha tényleg lehet ezt csajozásra használni, ahogy azt a neten is látni.