...csak június van és kevesebb a német, de egyébként egy az egyben. Régen láttam ennyi hobbialkoholistát egy helyen, nagyjából csak egy kalákában épült családi ház esetében van ekkora hacacáré, ahol a kőművesek (azok olyan alkoholisták, akik szabad idejükben összejárnak építkezni) a vízszintes-függőleges-90 fokot zár be NASA projekt keretében a legnagyobb anyagköltséget a rekeszes sörre számolják. Szóval pénteken a fárasztó munkahét után (irtó nehéz a lightosabb napokon ébren maradni) ellátogattunk az 5 percre fekvő Főzde Fesztre, ahol cirka 60 sörfőző települt ki, kínálva szokványosnak cseppet sem nevezhető portékáját. Akinek csak a Kőbambi, meg a Zöldborsó csúszik, az menjen a CBA-ba, itt csak nagyobb összegekből lehet emberesen benyesni (kivéve nekem, én olcsó srác vagyok 2-3 sörtől már jó hangulatba kerülök), bár tekintve, hogy a felhozatal fele helyből 6%-nál kezdődött, ami az alkoholfokot illeti, így igazából erőlködni sem kellett különösebben. Fesztiválkártyára lehetett dellát tölteni (meg persze Paypassos kártyával is fizethettél, de azzal nagyon könnyen elszalad a ló, hétfőn meg fogod a fejed, hogy mennyi pénzt elittál), hogy aztán az első helyen megkaphasd 1000 magyar forint ellenében a fesztivál korsót (ami igazából egy fél literes sztenderd pohár, épp csak rányomták a rendezvény emblémáját, így az előállítási költség gondolom súrolja a 300 Ft-ot), hogy aztán azzal razziázhasd végig az összes standot, vagy legalábbis, amennyit még lábon ki tudsz hordani. Délután 15:00-tól várták a leépülni vágyókat, így mire 19:30 körül beestünk, már fullon volt az egész placc és a levegő szeszpáratartalma is komoly vegyi fegyver alapanyaggá értékelődött fel, bár a rohadt szúnyogok valahogy túlélték, de így legalább ők is ittasak lettek rövid távon, ha valakit megcsapoltak. Átslattyogtunk egyik végéből a másikba, csak, hogy minden lehetséges opciót számításba vehessünk. Az út során kiderült, hogy itt bizony csak inni fogunk, mert bár street food fesztivállal egybekötött a kirakodás, hogy a sört megfelelő mennyiségű, zsíros, 10 éven belül krónikus szervi elváltozásokhoz és ezzel egybekötött halálhoz vezető ételkülönlegességekkel ellensúlyozzák, de az aranyüstöm otthon maradt, a kiírt árak fényében (szerintem 1500 alatt nem is adtak semmit, annyiból 3 személyre lefőzök egy ebédet, amitől még szét is durrannak, mert nekem nincs Richteres dobozom, ellenben van WC, ahol könnyíthet magán az ember) pedig inkább folyékony kenyérbe fektettük nehezen megkeresett munkabérünket. Ittunk köles sört, meg szilvasört, kókuszos sört (mintha testápolót kevernél valami noname sörrel, a tetejére pedig egy wunderbaumot csapnál az illat kedvéért), bodzásat, szűretlen búzasört, úgyhogy én nagyjából 2 korsó után jól is voltam, a többiből már csak műkedvelőként kortyoltam egy kicsit, pusztán az íze kedvéért (meg mert tukmálták és nehogy már puhapöcsnek tűnjek). Állítom, hogy a sörök bevételével vetekedett a mosdóké, tömött sorokban kígyóztak a keresztbe tett lábú emberek, mert bizony villámgyorsan átért az input anyag a szervezeten, hogy aztán az őrületbe kergesse a gazdatestet, aki 100 Ft ellenében, kulturált körülmények között könnyíthetett magán, már ha időközben nem keresett egy félreeső sötétebb (vagy legalábbis annak vélt) vakfoltot a park területén. Éjfélre még pont sikerült hazaérni, mielőtt a tökhintóm visszaváltozott volna, ráadásul az üvegcipőm is mocskosul törte már a lábam és a hólyagom is másodpercekre volt a felrobbanástól. Ma délután meg emberek által is befogadható külalakra kell feltornáznom a vasárnapi fejemet, mert este irány a Belfeszt, Magashegyi Underground és Intim Torna Illegál koncert keretében, ahol csak azért nem fogom rázni a hajam, mert rövid és azt is tartja a wax.