Az éles szeműek észrevehették, hogy ez meg már megint nem videó, hanem írott szöveg. Azt kell mondjam, jár a sasszem kiscserkész érdemrend, nem tudok vitába szállni az észrevétellel. Az úgy volt, hogy rögzítettem nagyjából két percnyi anyagot, visszanéztem és arra jutottam, hogy egy hangyafasznyival sem vagyok természetesebb a Barátok Közt első évadának bármely szereplőjénél, de ezzel a mély átéléssel például sikeres NDK-s pornófilm szinkron lehetnék, kár, hogy egy ideje már nincs NDK, manapság a pornót meg már nem szinkronizálják...legalábbis így hallottam valakitől, aki néz ilyeneket. Szerintem tudat alatt még tartok tőle, hogy elkezdem itt a kamerának mórikálni magam, a szomszédok meg rámhívják a zártosztályt, hogy szerencsétlen egyedül lakik, biztos megzakkant és fennhangon üvöltözik, feltételezhetően a tükörképével, ráadásul kényszeres, mert többször elismétli ugyan azt, pedig csak az adott jelenetet veszem újra. Sebaj, mostantól minden hétvégén mennek a tesztfelvételek és amint elérem azt a szintet, ami már a saját értékrendem szerint is megüti az elvárásokat, már töltöm is fel, csak hogy másnak is fájjon.
Ma volt az első olyan nap a munkában, hogy mentálisan elfáradtam. Az egy dolog, hogy most ipari mennyiségben tolták ránk a szart, szippantós napok vannak így a negyedév végén és már ahhoz is hozzászoktam (sőt igazából el sem szoktam tőle), hogy az emberi hülyeségtől begöndörödik a hajam és ahol tudnak kikészítenek az energiavámpírok, de amikor jön egy állat, aki akkor ébredt fel az elmúlt 6 hónap mélykómájából és leporolva a pókhálókat magáról elkezd engem cseszegetni, na az már nem annyira tetszik. Hál istennek tök jó fej a mentorom, aki teniszes szakzsargonnal bárkiben megállítja az ütőt, úgyhogy hamar megvolt a válaszcsapás, azóta csak a tücskök ciripelnek. Persze le kellett vezetni a feszkót, szal jól kifutottam magam, rommá edzés volt és még szakállban is erősítettem egy keveset, olyan uncsi volt már, hogy évek óta ugyan úgy nézek ki (igen, vámpír vagyok és a napon csillog a bőröm, főleg, ha izzadok), követem az idei trendeket, kivéve a színes haj és szakáll kombót (merman), azt meghagyom a homároknak, a szivárványos profilképekkel együtt. Készül a próbaidős értékelésem is, amit akkor szoktak megtárgyalni, amikor kifáradok a mosdóba, de állítólag olyan magasröptű fényezés lesz belőle, hogy csodálkoznék, ha ezek után nem én lennék az Egyesült Államok következő elnöke. Érzem én ennek a hátulütőjét is halványan a tarkómon, ha túl sok jót írnak rólam, akkor túl sok szart is fognak rám varrni a közeljövőben, hiszen a képességeim adottak hozzá, de ha ez valami csoda folytán némi pénzbeli elismeréssel is járna, akkor pont leszarom az egészet, az a kis kupac már úgysem fog feltűnni senkinek a szartengeren.
Végre megjött az adójóváírásom is (eddig be voltam szarva, hogy az adóigazolásom sem ért be, mert kicsit késve tudtam csak visszaigazolni a munkáltató által kiküldött papírt, mert pont jól nem voltam otthon, mint úgy mostanában majdnem mindig), úgyhogy a héten beszabadulok a legközelebbi Ofotértbe és csináltatok egy új szemüveget, hátha dobna egy kicsit a már amúgy is megnyerő külsőmön, elérkezettnek látom az időt a mostani SZTK-s keret lecserélésére és élek a gyanúperrel, hogy mivel vakultam egy keveset az elmúlt években, új lencsékre is szükségem lesz. Sebaj, legalább intelligensebbnek fogok tűnni és még csak lexikont sem kellett a kezembe venni.
