Tegnap találkoztam a régi bányásztársakkal, hogy megbeszéljük mi történt az elmúlt három hónapban a régi tárnában és hogy mennyire jött be az élet az új feltárásnál a fővárosban. Hál istennek csak megerősítették bennem azt, hogy az utóbbi idők legjobb döntését hoztam azzal, hogy átástam magam egy új helyre, keleten a helyzet továbbra is változatlan. A belüket kilógatják és nagyjából az eddig jól bevált köszönömmel el is van intézve, ami tekintve, hogy nem nemzetközileg (de még csak belföldön sem) elismert fizetőeszköz, amiért legalább 5 zsemlét tudnál venni, sokra nem mennek vele. Túlterheltek, amit eddig túl sokan nem is akartak (és szerintem ezután sem fogja senki) tudomásul venni, korszakalkotó ötletei vannak mindenkinek, de azok továbbra is a más faszával verem a csalánt kategóriába esnek. Minden elismerésem nekik, hogy még tudják csinálni és nem mészároltak le még senkit hirtelen felindulásból, én már elértem a holtpontot 3 hónapja és szerencsére meg volt a lehetőségem a váltásra. Az új hely sem a kánaán, kopik ott is valamelyest a térdemen a nadrág, de azt az állandó feszkót nem érzem és legalább valami előre mutató tendenciát vélek felfedezni, amiből előbb utóbb csak kijön valami, az sem baj, ha nyúl, csak röfögjön, ahogy Hofi mondta. Az élet meg ugye sokkal mókásabb a fővárosban, egy leheletnyivel több a program, még ha nem is showder klubos a hangulat a melóban, de ahogy kiderült a távozásommal azért itt is jócskán alább hagyott a jókedv. Éreztem én, hogy pótolhatatlan vagyok, bár most tettek egy gyenge kísérletet az űr betöltésére, de erre annyi az esély, mint nekem ezen a héten becsajozni...segítek, konvergál a nullához.

Holnap nagy kórházi roadshowt tartok, jelenésem van a bábszínház délelőtti matinéján, úgyis olyan rég jártam arra, hogy már nem is emlékszem a gumikesztyű csattanására, bár meg sem kellett jegyeznem hál istennek, csak egy fél cent húggyal öblögetnek egyet és negyed év múlva újra találkozunk. Ha már arra járok, akkor benézek a tüdőszűrőre is, hátha időpont nélkül is be tudok csusszanni (szörnyű, hogy már mindenhova időpont kell, legutóbb a seggműtétem előtt mentem időpontot kérni, de kiderült, hogy az időpont kéréshez is időpontot kellett volna kérnem és azt a poént sem vették, amikor megjegyezték, hogy engem most nem vártak én meg válaszoltam, hogy a betegek már csak ilyen hebrencsek, hogy hirtelen jelennek meg, bejelentés nélkül, mert bajuk van, amit nem tudtak két hónapra előre megjósolni, mert pont szervizben van a kristálygömb). Aztán ugye felszaladt két kiló is derékmagasságban, úgyhogy a fogszabis nénihez is belesek, hátha csinál valamit, amitől elmegy a kedvem az evéstől néhány napra, vagy maximum pempőbevitelre lesz alkalmas a rendszer. Pedig már megint ezer fok van, hiába megyek korán reggel futni, már a hőguta kerülget, mire hazaérek és akkor persze még hülye fejjel lenyomok 40 perc edzést is, mert a köcsög mérleg túl nagy számokat mutat. De kénytelen vagyok rávenni magam, mert itthon bizony az eggyel több főtt ételes étkezés (ami ráadásul házikoszt, ami sok szeretettel és legalább ennyi zsírral és kevésbé hasznos hozzávalókkal készül), a mindig kéznél lévő csoki és cukorka mennyiség sajnos túl nagy kísértést jelent, bár kísértés inkább az, aminek ellent tudunk állni, szóval ez már régen nem az a kategória. Anti fogy wellness hét, de ugye a szabi erre van, hogy egy kicsit elengedje magát az ember, majd elkap a védőháló.