Végre megjött a hidegfront, egyes helyekre jéggel, felrázva nem keverve, de itt csak könnyed záporok kísérték a lehűlést, legalább nem fogok a vonaton megpusztulni visszafele menet a fővárosba, mert bizony holnap már nekem is munkanap van. Szó se róla, a 40 fok arra jó volt, hogy folyamatosan kiizzadtam a káros anyagokat magamból (feltételezem a hasznosakat is, mert tiszta nyűg voltam már délután kettőre minden nap) és közre játszott abban is, hogy mindössze plusz két kilóval sikerült lehoznom az egyhetes itthonlétet (két napja egy étkezést mindig kihagytam), de inkább vagyok nagyobb felületen szép, mint hőguta miatt nyáladzó zombi. Különben is újabb nagyszabású edzésprogramot akarok elindítani és végre a tényleges félisteni alkatot megszerezni, leszálkásodva, kockahassal, de feltételezem az első kettő (esetleg rögtön az első) edzés után (előtt?) beteszem ezt is az ötéves tervek fiókjába, nem kell elkapkodni semmit, 30 évig jó volt így is, ahogy van, élek a gyanúperrel, hogy kitalálni egyszerűbb volt, mint véghezvinni...majd találok valami iszonyat motiváló dolgot, de sanszos, hogy a kifogások hamarabb és nagyobb mennyiségben meglesznek, semmint a lelkesedést fenntartó jelzőfények. Hogy mindez hogy fog összeférni a jégkrémzabálással azt még nem pontosan tudom, de az örömhormonokat nem iktathatom ki az életemből, még a végén egy depressziós Brad Pitt lennék, bár gondolom egyesek így is rám ugranának gondolkodás nélkül. A Chuck Norris szakáll már megvan (a pörgőrúgás tökéletesítése még folyamatban, de egyszer már elszámoltam a végtelenig), most már csak a testalkatomat kell hozzászociálni az arcfelépítésemhez. Ha más nem, hennáztatok a hasamra kockákat, bár ha visszatér a hőség, akkor hamar busó jelmezesre tudnám magam izzadni, majd azt mondom nonfiguratív bandajel, esetleg rorschach teszt, legalább emiatt megnézi mindenki a hasfalam. Undorító hőség volt egész héten, még a legyek sem köpték a kutyaszart, inkább bejöttek az idegeimre menni, nehogy már délután tudjak egy kicsit szundizni az időmérő alatt, az ő zümmögésük a legkevésbé sem emlékeztet a V6-os turbómotorokéhoz. Tiszta felüdülés lesz újra bemenni a légkondicionált munkahelyre (tudom, kövezzetek meg, ilyet épeszű ember nem mond, hogy várja már a munkába menetelt, tudjuk be a magas hőmérséklet okozta pillanatnyi elmezavarnak), reméljük azóta nem költöztek a többiek arrébb, így is éppen eléggé el tudok tévedni az egy folyosóból álló emeleten (tudom, szánalmas vagyok).

Ma reggel KFC-set játszottunk Mátéval és megritkítottuk a szárnyas populációt, ami kimerült abban, hogy én fogtam a tálat, amibe a vért összegyűjtöttük, a többihez puhapöcs vagyok, én csak végfelhasználóként szeretek találkozni az ételekkel, ugribugri korában még annyira nem. 27 kakasunk van (volt), ami csak orbitális kukorékolásokba és gangbang partykba csap át az alacsony tyúkképviseletet figyelembe véve, szóval a 3 legvashiányosabb kinézetűnek kés került a torkára, hogy szegény éhező nekem, legyen mit ennem a fővárosban is, mert mint tudjuk ott nem árulnak semmi természeteset és a tyúk is igazából jó marketinggel eladott patkányhús jobb esetben, rosszabb esetben meg nem is tartalmaz húst, ez meg ugye tegnap még gyanútlanul a földet kaparta, ma meg feldobta a sarkantyút és már az égi szemétdombon rikácsol. Nem egy boldog csirke projekt, de hát nem az én hibám, hogy nem kerültek feljebb a táplálékláncban. Legalább egy pár napig most nem kell még főznöm, meg lesz tömve a gurulós bőröndöm minden vidéki jóval, csak győzzem elhúzni az albérletig.