Az égiek sem akarják, hogy hozzájuk hasonló felsőtestem legyen. Kezdődött azzal, hogy tegnap váratlanul beköszöntött a monszunidőszak, gyakorlatilag egész nap szakadt az eső, így már meg is volt a tökéletes kifogás az új edzésprogram elkezdésének elhalasztására, de mire hazaértem már normalizálódott a helyzet, szóval rávettem magam a kezdésre. Még talonban volt a majd szombaton kezdek, mert az augusztus 01-je és kerek napon mégiscsak jobb (meg ne kérdezd miért, CSAK!), de már a páratartalom túl magas, vagy éppen alacsony szintjére hivatkozva is ki volt dolgozva a kifogás. Aztán persze a héten a melóban orrba szájba névnapozás van, ami azt jelenti, hogy már kaját nem is kell vinnem magammal, annyi sütemény áll készenlétben, hogy aztán együtt gurulhassunk a kövér középkorúságba a korai koszorúér elzáródási klub oszlopos tagjaként. Annyi szénhidrátot vittünk be a szervezetbe, hogy a végén már konkrétan hányni lett volna kedve az embernek, amit csak azért nem tett meg, mert akkor a felszabaduló gyomorkapacitás végett újabb adag tortát kellett volna bevinni a szervezetbe, szóval inkább mindenki visszanyelte. Ha meg éppen nincs senkinek névnapja, szülinapja, évfordulója, akkor meg pont akkor jön vissza a szabiról, amit egy nagyon távoli, de legalábbis határokon túli helyen töltött, ahonnan elhozta az adott hely specialitását olyan mennyiségben, ami a vámosokban még nem kelt gyanút. Jól sejtitek, egyik helyen sem a fogyitabletta, meg a zsírszegény tofu a favorit, szal embertelen mennyiségű kekszet, teasüteményt és a legkülönfélébb töltött cuccokat kell nagy duzzogva leerőltetni. Nem mondom, ez azért mégiscsak felhasználóbarátabb, mint a hűtőmágnes, ami arra jó, hogy emlékeztessünk másokat arra, hogy mi a tengerparton döglöttünk, te meg sanszosan el sem jutsz oda és ezt minden egyes alkalommal, amikor mész a hűtőhöz nassolni, eszedbe is juttatják újra és újra. A srácok mondták, hogy az első évben, amikor odakerültek, felszedtek egy könnyed 3-5 kilót (a jobbaknak ehhez elég egy hét otthon), ráadásul ugye most vagyunk a szabiszezon közepén, úgyhogy sok jó nincs kilátásban. Hogy arról ne is szóljak, hogy gyakorlatilag egész augusztusban ketten fogjuk keverni a szalámit (legalább már nincs köztünk próbaidős, legalábbis szóban az mondta valaki valakinek, aki hallotta valakitől, hogy aláírták a véglegesítésemet, de erről én nem tudok semmit), úgyhogy irány a biciklitároló, porolhatom le a szopórollert (tudtam én, hogy még jó lesz egyszer), gondolom még szembe szél is lesz, felhőszakadással, ami miatt kiönt az emésztőgödör, aminek a szagát az az egy, 5 éves, megfakult, vaníliás wunderbaum nem fogja elnyomni, de legalább placebóként tompítja majd az élét. Ha más nem elkezdünk piálni munkaidőben, csak hogy elviselhetőek legyenek a körülmények, majd a melegre fogjuk, ha szédelgünk, a piaszagra meg majd kitalálunk addig valamit. Egyelőre marad feszkó levezetésnek a megemelt edzésadag, a kezdeti heti 3 futás és 2 kondi, mostanra heti 5 futás és 5 kondira emelkedett, mindezt úgy, hogy nem emeltem 10 naposra a hetet, továbbra is a naptári normák szerint mérem az időt. Na nem is kell ringatni esténként, már az is részeredmény, ha fel tudom vonszolni magam a galériára, hogy a reggeli lekászálódásról ne is beszéljek. De mint tudjuk no pain, no gain (aki németes, az szótárazza ki!)!