Annyira jól sikerült a tegnap este, hogy csak ma ért véget, szóval most erősen alváshiányosan ülök a melóban, egy kávéval a kezemben, hogy megírjam a tegnap elmaradt posztot.
Szóval ugye kijutós játékra mentünk, ami nem a könnyebb fajsúlyú bűncselekmény, kontra van jogom egy hívásra és majd a nemlétező ügyvédem kihoz óvadék fejében játék, hanem bezárnak a szobába egy csomó logikai feladvánnyal, oszt találd meg a bejárati ajtó kulcsát 60 perc alatt. Miközben felvázolták a házirendet és a játékszabályokat, nekem már pánikrohamom volt, hogy mind itt fogunk megdögleni, de a csaj szólt, hogy ez még csak az előtér, nem kell pánikba esni. Egyiptomi témakörös játékra mentünk, így stílusosan egy piramis temetkezési kamrájából kellett kijutni. A neten lévő hirdetés alapján hang és fényeffektekkel tarkított előadásra lehetett számítani, így nekem fejben már meg is jelent, hogy a Carmina Burana epikus zenéjére CGI múmiákkal vesszük majd fel a küzdelmet, miközben a szélgépek homokot fújnak az arcomba a teljesen realisztikus nap sugarai alatt, de sajnos ennyire nem volt penge a hely. Ellenben tényleg bazi jó feladványokat találtak ki, ügyességi játékoktól, a kódfejtésig volt minden. Tök sötét volt a szobában, egy minimális kis fényforrás volt, amit aztán tükrökkel lehetett megsokszorozni (bár volt egy villanykapcsoló is, ami elég természetidegen egy sírkamrában, de a szarkofág fölé kellett, hogy tudjál olvasni), hieroglifa kártyák voltak a szobában elrejtve, amik hátoldalán rendes betűkből lehetett megfejteni a fali festményeket, amiket egy időközben megszerzett UV lámpával lehetett leolvasni, miközben 15 percenként az egyik fal egyre közelebb ért hozzánk, hogy a végén csapdába essenek a gyanútlan áldozatok. De nem mi, vazze, 42 perc alatt kint voltunk a kamrából, mert pont egy NASA csapatnyi ésszel rendelkeztünk összesen, szal meg se kottyant. Az egyik számzáras lakat azért elég nagy mákfaktor volt, mert fiktív számokat véltünk leolvasni bizonyos helyekről, amivel ki is nyílt a lakat, a gond csak az volt, hogy igazából egy teljesen más számsor volt a helyes megfejtés és különben is a lakat másik oldalán kellett volna néznünk a számokat, de valami fatális véletlen folytán a mi kamu számaink pont a helyes megfejtés átellenes oldalán lévő kódok voltak, biztos ez is valami tudatalatti tehetség.
A bejáratnál aztán a kezünkbe nyomtak néhány kupont, amivel a többi szobát is olcsóbban ki lehet próbálni, szal mondtuk, hogy ha már itt vagyunk, akkor kipróbálnánk azt is, úgysincs túl nagy forgalom, ahogy látjuk (valószínű ez is a kijutási feladat, mindig ott tartanak valami kedvező ajánlattal). Na az már mókásabb volt, egy 6 szobából álló kastélyban kellett az átkot megtörni, ami egy 36 darabos puzzle elemeinek megtalálásából és összerakásából állt. Ne is kérdezzétek, hogy ezzel hogyan lehet átkot megtörni, olvassátok el a forgatókönyvet! Itt is nagyon kis elmés dolgok voltak, a faliszőnyeg mögé elrejtett titkos ajtótól kezdve, a grafikus és írásbeli feladványokon át egészen az ügyességi, zsinór végén mágnessel kulcskihalászós játékig. Itt ugyan a 30. perc környékén egy kicsit tanácstalanul álldogáltunk, hogy akkor most hogyan tovább, de valakinek mindig volt egy kreatív ötlete és végül majdnem rekorddal sikerült abszolválnunk ezt a küldetést is, mindössze 2 perccel elmaradva a toplista tetejétől. Aztán persze a sok izgalomra inni kellett egy pár sört, szóval hajnali 1 volt, mire sikerült a kis ágyamba álomra hajtani a fejem, de soha rosszabb estét!
