Jellemzően nem szokásom izzadni együltő helyemben, de vasárnap már konkrétan egy egész gyöngysor volt a homlokomon és a tarkómon, a hátamról meg egyenesen patakokban ömlött a víz, pedig csak ücsörögtem és még csak nem is a napon. A számítógép is csak pörög, mint aki éppen felszállni készül, lassan a mikrót ki is dobhatom, simán meg tudom melegíteni a kaját a gépházon is. Nem állítom, hogy vasárnap hőség volt, de a hűtőben az egyik söröm megitta a másikat, én meg az első és a második sör között legszívesebb ittam volna egy harmadikat. Mióta olvastam, hogy a sörnek milyen jótékony hatásai vannak, többek között megelőzi a vesekövet, meghosszabbítja az életet és a kutyából is írtja a bolhát, azóta egy kicsit lelkesebben fogyasztom az aggasztóan megnövekedett mennyiséget a folyékony kenyérből. Persze azért nem szabad túlzásba vinni, mert gondolom napokon belül kijön egy cikk arról, hogy mennyire káros és igen hamar le lesz nullázva az a kilenc előny, amire a mindennapi alkoholisták építik a kifogásaikat. Ma sem sikerült időben vacsiznom, már megint névnapozás volt (erre azért számíthattam volna, egy nagyobb városban arányosan nő az egy hétre jutó névnapok száma is), szal megint vendégségben voltam, ahol csak merő udvariasságból gyűrtem magamba egy marék perecet, ugyan ennyi édes kekszet, hogy aztán ráfojtsak 4 szelet melegszendóval (paradicsommal, uborkával, hagymával és főtt tojással, ahogy azt kell), meg egy doboz sörrel, csak, hogy ne nézzenek rám csúnyán, hogy nem fogyasztok semmit, csak a levegőt szívom el mások elől. Úgyhogy holnap jó hangulatban ki lehet fáradni kocogni, mert a kihúzható billentyűzettartó már így is vészesen közel van a hasam csúcspontjához, bár ha egyenes állok még mindig egész jól bent tudom tartani és a hosszában csíkos ingek is segítenek megtéveszteni a mátrixot. A reggeli futás előnye, hogy nincs meleg, az összes többi pedig mind hátrány: nyűgös vagyok, a mozgásközpontom erős túlzással nevezhető összehangoltnak, a hajam, mint egy 70-es évekbeli punkrock banda tetszőleges tagjáé, némi bocinyalással a forgómnál és jellemzően a bélműködésem is a táv közepén tér magához. Többek között ezért kell erős túlzással látótávolságon belül maradni a pecóhoz, a megfelelő motivációval nagyon hamar megdőlhetnek a körrekordok. Délután persze már tökéletesen nézek ki, a 9 órás egyhelyben üléstől bemelegednek az ízületeim, ellenben 40 fok van, ami erősen megterhelően hat rám, de ha mindig csak a kifogásokat keresné az ember, hogy elkerülje a változásokat, akkor most 90 kilósan ücsörögnék az előző munkahelyemen és nem panaszkodhatnék, hogy milyen meleg van futás közben a fővárosban. Ugye mennyivel jobb ez így?! Ezt meg csak úgy, mindazoknak, akik szeretnek játszani munkaidőben...egy percig röhögtem rajta.