Boszorkányüldözés keretében már meg is szabadultam az új műszaki szerzeménytől, ahogy azt statisztikák alapján sejteni lehetett, arra az egy funkcióra tényleg alkalmatlan a cucc, amire nekem kellett volna. Könnyes búcsút vettünk egymástól és élve a 14 napos szerződéstől való elállás jogával visszavittem a legközelebbi szaküzletbe, szal 14 napon belül vissza is kapom a pénzem, legalább több marad a hónap végén a perselyben. A digitális korszak nagyon nem is tudja kezelni az én problémámat, valahogy analóg adást kellene rögzítenem záros határidőn belül és lehetőség szerint nem VHS-sel, mert egyrészt nincs az a szalaghossz, amire egy meccs ráférne, másrészt az már annyira elavult technológia, hogy ennyi erővel diafilmet is csinálhatnék, vagy Frédi-Bénis kőtáblára vésett képeket. Még a gugli is szívat, egyszerűen semmi épkézláb javaslattal nem tud előállni, mintha a TV szolgáltatók megfelelő összeget fizettek volna, hogy ezeket a címszavakat kitöröljék a kereső adattárából, de nem adom fel, hisz még nincs rajta elegendő bélyeg. Csak van valami, még létező, özönvíz utáni és még a digitális kor előtti technológia, ami nekem pont kapóra jönne és már nem csak múzeumban fellelhető eszköz kell hozzá. Mindenesetre a hajnali kettőkor kelés kicsukva, különben a melóban csak a kotlóstyúk effektus ütne be, esetleg szélsőséges esetben az órásmester, az meg senkinek nem hiányzik, hogy a delírium közepén soknullás károkat okozzak, a börtönből tudtommal nem lehet posztokat írogatni, bár ha szabadulnék, írhatnék egy könyvet a mindennapjaimról és a fellendült szexuális életemről, még ha nem is egészséges keretek között történt, azt zabálja úgyis mindenki, én meg max soha többet nem ülök a seggemen az életben, vagy csak olyan klassz úszógumin, amit a seggplasztika után használtam.
Így legalább volt időm a házimunkára, kimostam, főztem, és három heti halmozódás után a lottót is megnyertem a vasalni valót is elintéztem. Másfél órát szobroztam a vasalódeszka mellett mire rászántam magam, hogy bedugjam a falba, pedig már 10 perc után tömény hányingerem volt, de olyan teátrálisan nagy kupacba tettem ki a ruhákat, hogy nem volt erőm abbahagyni, mert akkor még gyorsabban száguldott volna a szopóroller, inkább rövidre zárok mindent a hosszú hétvége előtt, hogy ne tömény undorral kelljen visszajönnöm. A végére már szikrázó volt a hangulat, elkezdett atomjaira hullani a berendezés és látványos fényeffektek mellett sikerült kihúznom a konnektorból az apparátot, szal élek a gyanúperrel, hogy soha többet nem fogok vasalni...na jó, inkább szerzek egy másik vasalót. Persze mindezt nyolcmillió fokban (bevallom kétszer el is bóbiskoltam a mai napon a TV előtt, pedig még csak Forma1-es futam sem volt), már a számítógép is akkora fordulatszámon pörög, hogy lassan helyből felszáll és az állandó zúgástól is kezdek megzakkanni egy kicsit, pedig tegnap a pormacska telepek jelentős részét eltávolítottam, de még így is erőlködnie kell szerencsétlennek. Nem bírja ő sem a klímát (ami nincs), magammal ellentétben pedig nem akarok egy doboz sört belé önteni, ahogy tudom a technikán ez nem segít. Nem baj, rövid hét lesz, csukott szemmel, hátrakötött kézzel is kibírjuk, ha nagy szado-mazo rajongó lennék, akkor ez is csak egy szürke hétköznap lenne, mint a többi.
Ha valakinek van ötlete a fenti analóg problémára, akkor a szerkesztőség címére nyugodtan írhat, majd kitalálok valami nyereményt, ha helyes megfejtés érkezik!
