Neeeeeeeeeeem, nem az együttes, azt hittétek, mi?! Csak simán hazajöttem a hosszú hétvégére, végtelen lelkesedéssel, addig sem kell dolgozni menni. Most, hogy 3 megyével arrébb húztam a belem, az esőfelhők is szorosan a nyomomban maradtak, így már egész biztos, hogy esőisten vagyok, már csak az a kérdés, hogy akkor miért őszülök, ha elméleti síkon halhatatlan volnék. De gondolom ez továbbra is csak abban merül ki, hogy nem figyel rám senki, hiába koptatom a nyelvem. Pesten a változatosság kedvéért éppen esett, amikor elindultam a munkából (addig természetesen még éppen tartotta magát valahogy a felhőréteg), így átázva jutottam az albiba, de így legalább illeszkedtem a villamoson, a vélhetően nem meghirdetett vizes póló/ing versenybe, de a rendkívül dekoratív lányok persze ernyővel indultak el otthonról, esetleg nyakig garbóban, vagy taktikusan vízlepergető ruhában voltak (a nagyon dekoratívak meg, mint tudjuk a villamos mellett, dugóban álldogáló, nagyon vállalkozó kinézetű fiatalemberek mellett ücsörögnek egy BMW-ben), a lógó férfi mellekre pedig továbbra sem indulok be, tudom, a hiba bennem van. Mivel épp csak volt időm hazarohanni és összerámolni a kis gurulós bőröndömet, így már megint nem volt lehetőségem elmenni futni, mint ahogy előző nap az aktuális felhőszakadás miatt is maximum 800 métert tudtam volna úszni, de a közlekedési lámpák hiányában nem mertem volna bepillangózni egy forgalmasabb kereszteződésbe, már csak azért sem, mert páros karral hadonászva maximum csak fuldokolni tudok üzembiztosan, ellenben úszni nem kifejezetten...ahhoz valamiféle koordinációra is szükség lenne, pont emiatt nem csatlakoztam az udvarban összegyűlt szinkronúszó csoporthoz sem, bár jobban belegondolva, lehet, hogy ők is csak hadonásztak?! Mivel a heti 5 alkalmat azonban tartani kell, hiszen a legutóbbi hízótábor következményeitől azóta sem sikerült megszabadulni, most meg itt vagyok a következő after partyn, így sziklaszilárd elhatározással keltem fel reggel, hogy na majd akkor most, de igazából csak a folyamatos eső keltette tudatalatti vizelési inger lépett működésbe reggel nyolckor. Végül pont leszartam és az idei legjobb szintidővel zártam, már alig várom a visszafogott hőmérsékletet, mégiscsak kulturáltabb 18-20 fokban futni, mint 36-ban belerohadni valami közepesen légáteresztőbe. Nem tudtam összerakni, hogy hogyan lassultam ilyen sokat, miközben egyre többet futok, de, mint kiderült, a nyári hőmérséklet jelentősen belassítja még az edzett futókat is, de ma újra 15 perc alatt zártam, szal ideje ismét eddig el nem ért célokat kitűzni magam elé, maximum megy ez is az éppen aktuális ötéves terv kilátástalan projektjei mellé (vlog, lottónyeremény, barátnő...tudjátok, a szokásosak). Ebben a négy napban most jól kipihenem magam, mert a következő másfél hét megint joyride lesz és ugyan az én fejemen lesz a tábornoki sapka, de jól tudjuk, hogy a mesterlövészek mindig a magas rangú tisztekre hajtanak, így ha gond lesz, engem húznak elő, mint rangidős hullajelöltet.