Ilyenkor bezzeg nem üt be a mormota nap, tegnap még csak szerda délután volt, holnap meg lehet menni dolgozni. Onnan lehet tudni amúgy csukott szemmel is, hogy vége a hosszú hétvégének, hogy újra egymillió fok van, miközben az elmúlt 3,5 napban folyamatosan esett az eső. Ennyi erővel Szalókon is lehettünk volna, a szakadó esőben esernyővel grillezés már amúgy is állandó sportággá vált köreinkben, de sajnos idén ez is elmarad, csak a csapadék az állandó tényező. Értem én, hogy nincs nemzeti ünnep el nem mosott díszünnepség nélkül, de hogy az összes többi napot minek kellett így elkúrni azt nem tudom. Na nem mintha szabad levegőn tartózkodás maratont terveztem volna be pihenésképpen, de kétszer is ki kellett mozdulnom, amikor éppen minden irányból esett az eső, szal annyira nem volt mókás, mint azt a függöny mögül, a szoba melegéből leskelődők gondolták (engem mindenhol figyelnek, pedig halvány fogalma sincs senkinek arról, hogy ki is vagyok, otthon is csak az óvónő fiaként tartanak számon, de a keresztnevemet nem tudja senki). Persze ma délutánra már ezer ágra sütött a nap, egy tetszőleges Walt Disney jelenetet le lehetett volna forgatni az erdő határában, azzal a különbséggel, hogy a vaddisznók vélhetően rád támadtak volna és nem egy közös éneklésbe kezdenek a jó előre begyakorolt koreográfia keretében, amit az utolsó kis nyamvadt mókusig mindenki ismer, de most a részletekbe ne vesszünk el. A vonaton akkora volt a páratartalom, hogy a Rudas fürdő nyugodtan beköltözhetett volna, pedig tudtam volna szundizni, mert az F1 alatt nem sikerült délután (mire nagy nehezen elbóbiskoltam volna, valamelyik kommentátor felemelte a hangját, én meg azt hittem helyzet van, de, mint kiderült főleg magukat szórakoztatták ezzel), de így minden energiám elment a tarkóból izzadásra. Csak remélni tudom, hogy a zsír és nem a víztartalékaim kerültek feláldozásra, a mérlegre most konkrétan napokig nem merek ráállni, megint csak jól sikerült az otthon eltöltött idő, ételekben gazdag napokat zártam. De legalább suhanok, mint a hétfő reggeli sóhaj futás közben, most már ideje lesz távot is növelnem az edzésszám mellett, a kockák nem hogy nem látszanak, de egyre inkább gyerekbiztosra le van kerekítve az összes sarok. Az egy szerencsém, hogy a mellem már korábban egész tűrhető alakra lett gyúrva, szal egyelőre kijjebb ér, mint a hasam, így még lehet csalni egy hosszában csíkos inggel, de egy mezei rövidgatyában már látszik a turpisság, ami pólóval még övtáskának tűnik, az anélkül jól láthatóan már egy könnyed kis hurka és most nem egy disznótorbeli kleptomán hajlamok vezette kóstoló lopásra gondolok. Kellene már mellém valaki, aki rommá motivál, vagy azzal, hogy még nálam is mozgékonyabb, így férfiúi büszkeségem miatt még akkor is próbálom vele tartani a lépést, amikor már két kör óta kiköptem a tüdőm az egyik sarkon, vagy jószándékúan csesztet annyit, hogy elég akaraterőt érezzek arra, hogy a jégkrém eszembe se jusson, ellenben hobbiszinten lefussak még 3 km-t. Keresés folyamatban...