Tegnap már olyan fáradt voltam, hogy enyhén szólva is dekoncentráltra sikerült a tegnap este. Kezdődött azzal, hogy nagy nehezen megint sikerült kb fél nyolc után hazaesnem, így a zuhany alatt már kissé bebóbiskoltam, aminek következtében lefejeltem a zuhanyrózsát. Mivel nyomás alatt volt a rendszer, így a legkisebb ellenállás fele beindult a tolóerő, így pillanatok alatt aqua parkká változott a teljes légtér, lévén nullához konvergált a reflexem és a hajolási képességeim is éppen alvó üzemmódban voltak. Mire nagy nehezen összeszedtem, már margarinos dobozokban menekültek az ár elől az egerek, de sikerült végül úrrá lennem a helyzeten. Mivel még talpig habos voltam, így meg kellett ismételten nyitni a csapot...nagyon hamar kiderült, hogy a zuhanyfej eltört, így már az oldalán is nagy lelkesedéssel jön a víz, még nagyobb erővel, mint a gyári lyukakon, így most fejelés nélkül is leesett az egész hóbelevanc az oldalerők miatt, úgyhogy majdnem képkockára pontosan lezongoráztam ugyan azt a jelenetet, nevezzük a korábbi baleset rekonstruálásának. Lefekvéskor sikerült megerősíteni a tézist, miszerint isten a kislábujjat arra teremtette, hogy sötétben is minden gond nélkül megtaláljuk az ágy lábát, szóval varázslatos volt a tegnapi nap is. Persze futni sem mentem, a sport hétfő-kedden kimerült az NFL előszezon meccsek megtekintésében, de még van 5 nap, szal simán teljesíthető a heti kvóta.
Gondoltam nagy naivan, hogy majd ma veszek egy új rózsát, mert hogy az ilyeneket lehet kapni boltokban, de ugye rólam van szó, túl egyszerű lett volna. Végre a hivatalos munkaidő végén el tudtam jönni a bányából, de beugrott, hogy jaj, holnapig kell befizetnem a mobilszámlámat, szal becsoszogtam a szomszédos Óvodába. Hárman próbáltak úgy csinálni, mint aki majd megszakad a munkába, de ez nagyjából abban merült ki, hogy 20 percig olyan számokat mondtak be, ami nem tartozott senkihez, kísértetiesen hasonlított egy lottósorsolásra, ahol csak a nyertes számokat nem húzzák ki a kalapból. Aztán, amikor már majdnem én jöttem volna beszólítják a világ összes bajával rendelkező ügyfelét, aki maga sem tudja, hogy mit akar, de azért stabilan meg tudja akasztani az amúgy is betonszárnyakon suhanó ügyintézést. Majdnem 50 percet kúrtam el egy nyamvadt 2 perces befizetésre úgy, hogy mindössze 3-an voltak előttem a sorban, csak azért nem vertem ki a palávert, mert volt egyéb dolgom is és még haza is akartam érni időben. Gondoltam, hogy a Jyskben, mint lakás-felszerelési boltban árulnak egy olyan hétköznapi dolgot, mint a zuhanyfej. De nem cseszd meg, a legfeleslegesebb dolgoktól kezdve minden van, ami szerintem a bolt nyitása óta rohad a polcon, mert a kutyának nem kell, de zuhanyrózsa az nincs, soha nem is volt. Szóval ma vagy jól odacelluxozom (amihez persze nincs cellux) a zuhanyt, vagy épp csak csöpögtetem a vizet, esetleg beguggolok a csap alá, mindenesetre a büdös este lehetősége kizárva, annyira azért már vagyok igényes, hogy ne sziszegős szappannal oldjam meg az ilyen helyzeteket. Holnap majd keresek egy OBI-t, vagy valami hasonlót, lehetőleg minél messzebb a Keletitől, mert ott most Woodstock hangulat van, csak nem szól a zene. Mintha az összes hajléktalant betömörítették volna egy helyre, csak egyik sem érti a nyelvedet, hőbörögnek, úgyhogy aki nem menekült az vagy rendvédelmi szerv, vagy TV stáb. A koncepciót nem feltétlenül értem, hogy nem engedik be őket a pályaudvarra, hogy a legközelebbi vonattal elhúzzák a belüket Ausztriába és legalább innen elkotródna az összes, de ugye nem igazán értek a politikához és nem is keresek annyit, szóval nem is láthatom át ezt a feltételezhetően bonyolult koncepciót. Azért jó lenne, ha megritkulna a tömeg, mire én hazafele veszem megint az irányt!
