Kiderült, hogy egy hét kihagyás után annyira kijön az ember a korábbi atletikus formájából, mintha soha életében nem futott volna egy métert sem, még a busz után sem, mert úgyis jön a következő, de ha nem, akkor is ott az Uber. Végtelen lelkesedéssel kifáradtam tegnap a Városligetbe, hogy akkor 5 nap budira rohangálás után, végre elhagyva a budit, csapjak egy (pontosabban három) kört és bár a szintidőt nagyjából sikerült elérni, de a végén nem volt őszinte a mosolyom. Már az első kör végén éreztem, hogy kezd szúrni az oldalam és még véletlenül sem a szálkákról volt szó, pedig eddig sem volt kifejezetten légzéstechnikám (gondolom a szájon keresztül levegő kapkodás, hogy ne fulladjak meg, nem minősül technikának), de most még a szokásosnál is borzalmasabb volt az a bő 15 perc. Persze mindezt úgy kellett eladni a külvilágnak, hogy milyen könnyedén és dinamikusan nyargalászok, de élek a gyanúperrel, hogy nem leszek a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Oscar esélyes. Ma nem is mentem, mert volt elég munka utáni elfoglaltságom, de ha minden jól megy, akkor holnap reggel már a rajtvonalnál toporgok újra. Tornázni nem is mertem még, mert vélhetően másnapra le fogok bénulni szemöldöktől lefele, pedig ahhoz is villámgyorsan vissza kell szoktatnom a szervezetem, mert vészesen közeledek így a teljes eltunyulás és kifogás keresési lejtő irányába.
Két napja a melóban gyakorlatilag semmi dolgunk nincs, így napi 9 órában bámulom a mennyezetet, várom, hogy frissüljön az Index, meg az Origó és közben, hogy a molyok se unatkozzanak a fejembe kitöltök egy rejtvényt vagy egy Sudokut. Lesz ennek böjtje az biztos, jön még kutyára úthenger, egy hét múlva negyedév vége, szal mindenki hisztériás rohamot fog kapni, amikor realizálja, hogy semmit nem csinált 3 hónapon keresztül, de a számokat hozni kéne, szal gyorsan minden szart nyomjunk át a passzírozón, az se baj, ha sok lesz a légy, csak a jutalék legyen meg év végén. A mostani nyugalmat igyekszünk kihasználni, mindent munkaidőben intézünk el, elvégre utána a megérdemelt pihenés következik (a semmittevésben még jobban ki lehet merülni, mint a munkában) és amúgy is egy csomó meccset meg kell néznem felvételről (most már nem csak hangjáték, vagy némafilm kategóriában megy a rögzítés, biztos valamit összevissza kattintottam, aminek ez lett a vége, hogy rendeltetésszerűen működik minden). A csapat csoport rivális ellen rögtön győzelemmel kezdett (teoritikus pacsi), a nagymenők meg felszálltak a szopórollerre, szal még egy egész emberes szezon is összejöhet, éljen soká Aaron Rodgers és a Green Bay Packers!
A bajusz erősödés alakulgat (sokat hallgatom a Magnum főcímzenéjét), éppen a napokban szélesítettem az arcszőrzetről ismereteimet, melynek során kiderült, hogy a szőrzet folyadékot von el a bőrből, szal minden bizonnyal ezért porzik már évek óta az arcom és viszket annyira a kiszáradtságtól, hogy nincs az az arckrém mennyiség, ami lenyugtatná egész napra, úgyhogy új szépségápolási cikk kerül be, az amúgy elég limitált darabszámú férfi kollekcióba, mégpedig a szakáll olaj. Az utóbbi két napban volt bőven időm utána olvasgatni napközben, egész jó minőségű cuccokat forgalmaznak már kis hazánkban is, úgyhogy a jövőben varázslatos illatokban fogok úszni és állítólag még a szakállam is puhább és fényesebb lesz tőle, megerősödik (mint a gazdája) és dúsabb lesz, úgyhogy minden csinos lány abban akar majd turkálni, idén amúgy is le vannak ejtve a babaarcú sihederek, az erős arcszőrzet és a favágó szexualitás a menő. Már csak meg kell várnom, hogy feltöltsék a bolti készleteket, mert ma persze, hogy azzal fogadtak, hogy csak a hét vége felé jön szállítmány, úgyhogy legközelebb majd még közelebb...na de aztán!
