2015.09.27. 19:06| Szerző: Athos0314

Véget ért az amerikai foci meccs, de már megint túl felturbózott kép élt a fejemben, szal egy kicsit csalódás volt a valóság. Lehetett volna rosszabb is, elvégre péntek hajnaltól tegnap estig megállás nélkül esett, szal szobrozhattunk volna szakadó esőben is, de hál istennek, csak metsző, sarki hideg volt, egy gonddal kevesebb. Már délután egykor megvolt a kapunyitás, de csak két órával később a kezdőrúgás, így mivel nem akartunk rögtön az első 30 percben hipotermiás tünetekkel lefordulni a székről, így elegánsan középre lőttük be az érkezésünket. De ugye, aki fanatikus, az már két nappal előtte kint van hálózsákkal, szóval az egyetlen kis fedett tribün már zsúfolásig meg volt telve, szal már nem is volt szabad szék, amiről lefordulhattunk volna, így lejjebb kellett ereszkednünk, ahol 5 centi széles betondarabokon, vagy a földön lehetett helyet foglalni, csak, hogy legyen választási lehetőség (élek a gyanúperrel, hogy sikerült üzembiztosan felfázni, de csak holnap tudok biztosat mondani). Volt egy jó vastag sáv, műanyag kerti székekkel, meg CSI-os szalaggal körbekerítve, ide érkeztek a valakik valakijei, egy nagyon elegáns A4-es lapra bugyiba befűzve ki volt írva, hogy VIP szektor. A közvetítés hangosítása kb. eddig a vonalig terjedt, szóval mi csak MÁV-osan hallottunk nagyjából minden harmadik szót és mivel az események nem voltak feliratozva a képernyő alján képernyő hiányában, így elég sok minden kimaradt az események láncolatából számunkra. 10 perc után már minden bajunk volt és akkor még 30 perc végtelen távolságban volt a kezdőrúgás. A bevonulásnál persze külföldi mintára hatalmas lángnyelvek voltak, meg nemzetiszín füstgránátokat is robbantottak (bírtam volna az egyik véletlen könnygáz és rögtön az elején térde kényszerül a fél bagázs) és roppant férfias számokra berohant az a 2x45 ember, akitől még fényes nappal is megijedsz, nemhogy egy sötét sikátorban, kb a legkisebb játékosok voltak csak 10 centivel magasabbak nálunk és csak egy leheletnyit több izomtömeg volt rájuk felpakolva. Nagyjából az egyik célterülettel voltunk egy vonalban, ami fényévekre van az ideális középen üléstől, így gyakorlatilag a meccs felét nem is láttuk, mert jellemzően a pálya másik végében voltak a történések, de legalább élőbe láttuk Kovács Sanyit, amint a védősort látja el azokkal a jótanácsokkal, amit később nem fogadtak meg, mert hát borzasztóan elvertek minket a csehek, így mis is úgy éreztük magunkat, mint ők egész évben: csehül. A sör jó volt, hegyekben állt a Kozel, gondolom gondoltak a vendég szurkolókra, a két büfés meg, aki kint volt, az gennyesre kereste magát, mert soha nem akart véget érni a sor, mindenki hot-dogot, meg chipset akart magába tömni (mert az olyan amerikai), a meccs annyira nem is kötötte le őket. A másik végtelen várakozás csarnoka a mobilvécék környékén helyezkedett el, ahova ugye elsőnek a csatakrészeg koránérkezők jutottak be, így már egy megfelelő enteriőrt kialakítva a biztos hányinger kialakulásához (a lányokat csak sajnálni tudtam, én még ki tudtam játszani a rendszert az álló- és célzóképességemmel), csak a puszta látvány alapján 16 féle egzotikus betegséget lehetett elkapni, de legalább volt kézmosó, ami azért sokat tompított a helyzeten. A szurkoló lányok is elég kis fiatalok voltak, ha kettőnek összeadnánk az életkorát sem biztos, hogy elérné az enyémet, a meccs előtt figurázták egy kicsit, de az egyoldalú meccskép alapján hamar elment nekik is a kedvük, gondolom amúgy sem volt annyira buli egy szál semmiben feszíteni 12 fokban. A háttérben 10 percenként elhaladt egy hosszabb tehervonat, vagy egy Railjet, olyan magyarosra sikerült az egész szervezés, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem is az eredeti helyszínen került sor az összecsapásra, hanem egy hirtelen talál Zs stadionban, mivel a folyamatos esőzés és a hétvégi NBI-es gurulós foci lelakta az összes páylát, ami szóba jöhetett volna első körben. Sebaj, ma este a profikkal kibalanszírozzuk a mostani élményt, egy társasági eseménynek azért jó volt, elvégre volt egy újabb remek kifogás arra, hogy egy pár doboz sört megihassunk anélkül, hogy alkoholistáknak lennénk titulálva.

 |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://athoselete.blog.hu/api/trackback/id/tr847844976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása