Beigazolódni látszik, hogy én a szabimat képtelen vagyok pihenésre fordítani, inkább szénné szívatom magam, nehogy már jó legyen. A mai napra terveztem be a szokásos kórházi körutamat a laborral (most ugye nem szívják a melóban a vérem, így van némi felesleg, amit leadhatnék kivizsgálás címszó alatt), meg a bábszínházzal, hogy aztán holnap levezetésképpen még hagyjam a számba könyökölni a fogorvost is (gondolom temérdek új kütyüje van, amit feltétlen ki kell próbáljon, hogy egyszerre mennyit tud a számba pakolni érzéstelenítő nélkül). 6:00-kor keltem, érted hatkor!!! Ha melóba járok nem támadok fel ilyen hamar, de ugye hajnalok hajnalán nyit a labor és állandó jelleggel ott lebzsel a fél megye, szóval ha nem akarod a fél délelőttöt ott tölteni, akkor kelj 5-kor, de én ugye ráérek, szal engedélyeztem a hatórás szemkinyitást. Full kómásan még egy normál méretű vécécsészébe is irtó nehéz belepisilni (a nyilvános vécék állapota alapján pedig teljesen éber állapotban is lehetetlen küldetés egyesek számára), nemhogy két, nagyjából 2 cm átmérőjű nyakú üvegbe, el sem tudom képzelni a nők hogy csinálják, de minden elismerésem nekik. Mondhatnátok, hogy miért nem az ötliteres dunsztos üveggel próbálkoztam, de azt meghagynám a befőtteknek és savanyúságoknak és különben is, azzal csak a senior korosztály parádézik, mert vélhetően nem nagyon tudják már abbahagyni, ha egyszer elkezdték a hadműveletet, másrészt a széles befőttesüveg száj nagyobb holtjátékot tesz lehetővé, ami lássuk be, 60 fölött már erősen indokolt, ilyenkor már mindenki, aki munkában öregedett meg úgy rázza a kezét, mint Lajsz András fénykorában. Nem is értem miért nincs több nyugdíjas bármixer, igazából csak a piák összetételét kellene megjegyezniük (tudom, a memória is hiánycikk már ilyenkor, de erre találták fel a Cavingtont, vagy az olcsóbb kiadását, a kockás papírt), aztán mindent bele, mint a közepesen durva viccben, ha epilepsziást találsz a fürdőkádban, akkor szennyest, meg mosóport mellé, oszt hadd szóljon. Szóval nagy nehezen összevakartam magam egy 6:45-ös indulásra, a veszélyes hulladék több réteg ragasztószalag, nejlonzacskó és befőttes gumi réteg alá hermetikusan elzárva a külvilágtól, olvasnivaló és reggeli bekészítve a csapolás utánra, új pulcsi felvesz, szakáll megfésül és már indulok is. Abban a másodpercben, ahogy kiszálltam Csabán az autóból bevillant az egyetlen dolog, amit nem hoztam magammal és az nem a fogselyem volt, ami nélkül simán elélek 100 évig is, hanem a nyamvadt beutaló a laborba, ami nélkül nem kifejezetten állnak velem szóba a kórházban, maximum a büfében, de élek a gyanúperrel, hogy ott nem vennék be a vizeletemet. Nem b@szott szét az ideg, áááááááááá nem, megpróbáltam meggyőzni magam, hogy két literrel több benzin volt az autóban, mint amennyi egészséges lenne és csak ezt az egyensúlyt hívatott helyre állítani az utam. Szóval hazakocsikáztam, kiborítottam az uránrudakat és leültem a seggemre, mert már semmi értelme nem volt visszamenni, így se kerültem volna sorra, csak valamikor a következő életemben. Jutalomból holnap kezdhetem elölről az egészet azzal a különbséggel, hogy 15 perccel még korábban kelek, hátha hoz annyit a konyhára, hogy lényegesen hamarabb tudok végezni, de amilyen a formám holnap gondolom a veséimet hagyom itthon.