Véget ért a szabadság, bezárta kapuit a hízótábor is. Most jól megfontolt okokból úgy másfél hétig inkább nem állok mérlegre, addig meg megpróbálok valami erőltetett edzéstervet összehozni, csak hogy legalább felülről súroljam az ideális testsúlyt. Ahogy az lenni szokott most is hedonista életmódot folytattam vidéken, mert ugye terülj-terülj asztalka mellett elég nehéz csak salátát zabálni, a pihenőszék áldásos aurájából pedig irtó nehéz kiszabadulni és rávennie magát az embernek 3 km futásra, esetleg némi súlyemelésre. De én hős voltam, négyszer futottam a héten (ami közül egyet nem mért a mocskos telefon, 4 másodperc után leállt, nekem meg nem szólt, úgyhogy csak a végén kaptam agyérgörcsöt) és kétszer megvolt a torna is, de úgy érzem ez csak lepkefing volt a tájfun kellős közepén, ami kalóriamennyiséget bevittem a szervezetembe, kb annyit ért, mint golyó ellen az integetés. De jól kipihentem magam, volt időm olvasni, TV-t nézni, megvitattuk a súlyponti kérdéseket a volt kollégákkal némi alkoholmentes sör mellett (autóval voltam, nem kell egyből elkezdeni buzizni, meg, hogy a következő lépés már biztos a guminő lesz), letudtam az orvosi körutamat kiváló eredménnyel és még a fogorvosnál is minimális mennyiségű vért köptem csak ki. Felturbóztam a téli kollekciót, a következő világégésig elég szájvizet vettem (mert olcsó volt), úgyhogy összességében megint sikerült a fizetés seggére verni, kár, hogy még csak félidő van, de legalább kajára nem kell költeni a héten, a hazai készletekkel elkorcsolyázok 5-6 napot simán. Még jó, hogy gurulós bőröndöm van, így elég volt a csomagot húzni, a beleimet, meg a sérvemet nem kellett, de ennél több mindent már nem lehetett volna beletaposni, kicsit aggódtam is, hogy tojásos, töltött káposztás, pirospaprikás, halas mócsing fog fogadni, amikor Pesten kihúzom a cipzárt, mert hiába pakolok mindent ezer réteg nejlonba, valahogy a legbüdösebb, vagy legundorítóbb dolgok eddig mindig megtalálták a kerülőutat a legnedvszívóbb ruhadarabok felé, abból meg most volt egy csomó. De most annyira tetrisben volt minden, hogy még a folyadéknak sem volt helye megszökni, úgyhogy minden ott volt kivételkor is, mint amikor becsomagolásra került, this was my lucky day. Gondolom majd holnapra elmúlik, már csak azért is, mert be kell fáradnom dolgozni, ahol gondolom továbbra sem szűzlányok combján sodort szivarokat kell elpöfékelni 8 óra alatt a szivárvány tövében unikornis háton és nem csak az unikornisok kipusztulása jelenti az egyetlen problémát, még ha az eső meg is lesz a szivárványhoz. Nem baj, nyugodt vagyok, kisimult vagyok és csak egy leheletnyit emlékeztet az arcom egy hajléktalanéra, de még távolról sem értem el az elképzelt szakállméretet, csak valahogy meg kell állnom, hogy az átmeneti időben ne gyengüljek el és borotváljam le az egész hóbelevancot. A végére, ha az új edzésterv is beindul, olyan leszek, mint Zeusz, csak én nem fogok görög joghurtot dobálni az égből, a Danone továbbra is olcsóbb, ráadásul rossz szokásom, hogy megeszem.