Pesten valami szedd magad járda és aszfalt napok lehetnek, mert egyre több helyen tűnik el a járda és piros fehér csíkos deszkákkal szegélyezett, kijárat nélküli labirintusok nőnek a helyükön, amit a zsákutca végén megpróbálsz elegánsan átlépni, de nem emelkedik annyira a lábad, amit próbálsz a gatyádra fogni, de mindannyian tudjuk, hogy igazából a hajlékonysági határértéked konvergál a nullához. Most vagy nagyot ugrott a járda kilónkénti ára a nemzetközi piacon és a színesfém tolvajok átálltak inkább erre, mégiscsak egyszerűbb hozzájutni, mint a magasfeszkós vezetékből kiszedni a rezet, vagy találtak egy talicska uniós forrást, amit még nem használtak fel/tudtak hamis számlákra elszámolni, de a határidő október 23-val lejár, szóval gyorsan szétbarmolnak mindent, csak hogy látszatra történjen valami és így már meg is van oldva a téli svájci "nyaralás" egyes közbeszerzés közeli cégek felső vezetőinek, ott már nem jár Erzsébet utalvány, valahogy kompenzálni kell. Most, hogy elkezdett esni, legalább van tétje a pocsolyába lépésnek, eddig csak bokáig merültél, de most könnyen megeshet, hogy pikk-pakk eltűnsz a felszínről, de legalább a munkások így könnyebben megtalálják a biztonsági túlfolyó gödröt, amit tegnap ásott a bobcates Peti, de annyira be volt horzsolva a szokatlanul hűvös időre való tekintettel, hogy már nem emlékezett kristály tisztán, hogy hol is van, az egybefüggő vízréteg meg minden nyomot eltüntetett végleg. A munkahely környéki zajok legalább némi változatosságot mutatnak, mert már nem csak ezerszólamos, megkülönböztető jelzésű járművek szirénáznak, mostantól van egy standard basszus alaphang a légkalapácsok jóvoltából. Komolyan mondom, már fel sem tűnne, ha az utcán zavargások törnének ki, igazából a mostani díszlet már így is poszt-apokaliptikus hangulatot áraszt, Molotov koktélt meg csak azért nem dobál senki, mert még mindig inkább a megisszuk, mint pazaroljuk iskolát képviseli ez a nemzet.
Délutánra az eső nagy nehezen feladta a hiábavaló küzdelmet, ellenben a szél játszi könnyedséggel borzolja össze bármelyik vuki beszárított, első bálozós sörényét, de mivel a felesleges kilóktól meg kell szabadulnom, így nem volt mese, menni kellett futni. Persze védőfelszerelést öltöttem magamra, mint a hülye gyerek a télen cseresznyézős viccben, sapka, kesztyű, thermo kabát, oszt hadd szóljon. A jó hír, hogy tényleg nem fáztam, a rossz, hogy az agyamat is leizzadtam 500 méter után, de így legalább fokozott lesz a zsírégetés (attól most tekintsük el, hogy ennyi idő alatt csak folyadékot veszít az ember, a zsírtartalékokhoz kb kétszer ennyit kellene rohangálni), a téli hőszigeteléshez inkább a szakállamat használnám, nem kéne úgy kinézni, mint akin állandó jelleggel övtáska van a pulcsi alatt (egyesek már a következő szinten is túl vannak, ugyan ez megrakott hátizsákkal, aztán döntsd el, hogy melyik az eleje). A szintidőm máris lehanyatlott a hideg időszakira, de pont nem érdekel, a lényeg, hogy mozgok, ami, amíg mér az edzőprogram és szemmel tart a műhold, mások számára is bizonyítható, hiszen manapság, amit nem posztolsz a facebookon, az meg sem történt. A digitális korszakban bemondásra már csak azt hisszük el, ha valaki bevallja a liftben, hogy ő engedte útjára a halálos nindzsapingvint, ami már mindenkinek könnyeket csalt a szemébe az együttérzés jegyében.
