Update nap volt a mai. Na nem az élet szoftverét kellett frissíteni, azt hiszem ahhoz már nem adnak ki újítást, azt a verziót kell használnod, amit az elején kaptál, maximum le lehet torrentezni jogtisztán, fizetősen szedni a netről valami jobb verziót, de a tört változatokkal mindig van valami gond, gondoljunk csak a Bájkeverő című filmre. Szóval edzésnap volt ma is, ráadásul mindezt sikerült megfejelni azzal, hogy gyakorlatilag csak zöldséget, gyümölcsöt és némi tejterméket fogyasztottam egész nap és még nem haltam éhen, de még csak infúziót sem kellett bekötni. Persze ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve átmentem nyúlba (még ha néha egy kicsit be is vörösödik a szemem), elvégre az ember nem azért küzdötte fel magát a tápláléklánc tetejére, nagy nehezen lenyomva a dinoszauruszok egyeduralmát (bár némi hátszelet adott egy kisebb meteor is, ahogy tudom), hogy aztán csupa olyan dolgot tömjön magába, aminek nincs arca, egyszerűen csak így jött ki a lépés. Pedig reggel még olyan tejköd volt, hogy gondoltam jelzőfényekkel és légkürttel indulok el, csak hogy valamelyest látható legyek, plusz a nulla fok sem tett jót a lelkesedésnek, konkrétan az összes szakállam lederesedett, mire kiértem, plusz a futkározás után, már frankón gőzölögtem, mint a gonosz nyugati boszorkány az Ózban, amikor egy vödör szappanos vízzel találkozott. Mivel Zsú is csatlakozott, így nem csak rohangálás volt, hanem gyúrás is vazze, sőt voltam annyira állat, hogy a kb. egy éve kapott ugrálókötelet is magammal vittem (a németek erre a Holzsprungschnur kifejezést használják...na ezért kell azt az országot sürgősen bezárni, ezt még józanul is nehéz kimondani, bár gondolom részegen nem sokan akarnak ilyet venni, de akkor is), amit most vettem ki először a zacskóból. Letettem a földre, de csak nem akart ugrálni, gondoltam elromlott, de sajnos kiderült, hogy a név továbbra is megtévesztő, nem szórakoztató elektronikáról van szó, még mindig emberi hajtás kell hozzá, ami nagyon hamar kiderült, hogy irtó fárasztó ám, pedig a youtube-os videókon a világ második legegyszerűbb gyakorlatának tűnik. Az első a hullahopp karikázás, ami hangzása ellenére nem egy zombifilmes extrém sport, de olyan könnyedén csinálja mindenki, hogy neked is egészen megjön hozzá a kedved, de nagyjából az első pördítés után el is megy, mert az istennek sem találod el a ritmust, nyomja a medencédet (nem azt, ami az udvar hátuljában van, mert hát ugye nincs, mint tudjuk) és egészen meglepő módon fárasztó is. De ha már Rockynak voltam öltözve a mackónacival és a kötött sapimmal, de még az Eye of the tiger is fent van a telómon, hogy teljesen legyen az átélés, csak meghajtottam magam, még ha a végére már a kezdetinél is szabálytalanabbul vettem levegőt. Gondolom a TV-shopon nevelkedett kövérek gondolják még ma is azt, hogy napi 5 perc testmozgással (amit megtehetünk a vacsorát zabálva a TV előtt is), vagy egyhelyben zsírégető övben üléssel, a szenvedés legkisebb csírája nélkül is csodálatos eredményeket érhetünk el, ami nem az eladó pénzzel kitömését jelenti, aki cserébe rád varr valami KERMI által amúgy veszélyesnek minősített "edzőeszközt". Mondanám, hogy jól esett, de nem szokásom hazudni, de ettől még nyugodtan fogjon bele más is, csak a hozzáállásra kell betoncsizmát adni és a lelkesedést kiláncolni, mert nagyon hamar olajra tud lépni mindkettő, ha egy tál töltött káposzta az alternatíva füstölt csülökkel.