Most már egészen biztos, hogy vagy a blogomat olvassa valami felsőbbrendű, égi hatalom (erre lássuk be csekély az esély, tekintve, hogy alig van, aki olvassa, miért pont egy omnipotens - aminek semmi köze a merevedési zavarokhoz - entitás olvasná ezen sorokat), vagy be vagyunk kamerázva a munkahelyen és látták, hogy gyakorlatilag egy ágy választ el attól, hogy elaludjak és a telefonom akkumulátorának véges kapacitása egy újabb rekord felállításában egy tetszőleges játékban. Nem elég, hogy az egyik játékost átmenetileg kiiktatták a tömeges unatkozók táborából, de miután átmenetileg lecsökkent az egy négyzetméterre jutó "lelkes" munkavállalók száma, még melóval is elárasztottak minket. Pedig már egészen ráhangolódtam a macik gyűjtésére, már a joghurtos kissrác is megmondta a reklámban, hogy szomorúak lennének a brumik, erre egész nap a közelükbe se tudtam menni és még a joghurt is elfogyott. Elég szélsőséges anomáliákban jön a munka, vagy csak akkor csörren meg a telefon, ha valaki leejti, vagy mosdóba sincs ideje kimenni az embernek, de nincs gond, mert enni-inni sincs, így már ki is lőttük az ok-okozati összefüggést. Komoly kihívást jelent bámulni az órát, hogy legyen már 17:00 óra, ha meg csak rápillantasz, akkor 8:30 van, fél óra múlva meg 8:32, pedig nem is mentél 88 mérföldes sebességgel és amennyire magadnál vagy úgy veszed észre, hogy egy Deloreanbe sem ültél be, egy mentálisan erősen kérdéses tudatállapotú, ősz hajú öregember mellé. Ha meg túl sok minden szakad rád egyszerre, akkor ilyenek eszedbe sem jutnak, pillanatok alatt véget ér a nap, a dossziék tornya meg igazából nemhogy csökkent volna az asztalodon, de másnap már egy komplett számháborút le tudsz szervezni az új erődödben. Tudom, nekem semmi nem jó, mindig csak panaszkodok, de más baján mindig jól szórakozik az ember, igyekszem fenntartani mindenki érdeklődését és kárörömét. Ugye reggel is elmentünk Zsúval futni (egész pontosan én futottam, ő gyúrni jár csak), ma csak -2 fok volt, szakadt is rólunk a víz a végére, frissen, üdén mentem volna be dolgozni, erre a nyamvadt villamos már megint nem megy. Gyanús volt, hogy mindenki leszállt, mondom legalább lesz ülőhelyem, úgyis hulla vagyok lábügyileg, mire benyögik, hogy innen pótlóbusz megy, de már megint hazudtak. Legyalogoltam azt a 3 megállót, mi az nekem, edzett vagyok, de ezen idő alatt egy pótlóbusz haladt el mellettem, sőt, mire célállomásra értem egy tömött villamos is megjelent...anyádat! Szembe meg ész nélkül jöttek a buszok, amik gyorsulási versenyt nyomtak a szinkronban közlekedő villamossal, szóval nem egészen értettem, hogy mi, mit helyettesít, de mindenen voltak emberek, sőt a járdákon is soha nem látott tömegek voltak. Apa szalad, gyerek kézen fogva lobog utána, reméljük a kis kezében lévő, szintén nagy amplitúdójú tornazsák is elérte rendeltetési helyét. Mindenki telefonra tapadva, hogy beszóljon a munkahelyre, hogy egy kicsit késni fog, de igazából a felhívott illetékesnek is csak 300 méter előnye van, a hömpölygő tömeg közepén lavírozik ő is, hogy még legyen idő a "munka" előtt elszívni egy cigit, meginni egy kávét, hogy aztán 30 percenként ugyanezt megismételje, aminek a végére akkora pupillái lesznek a koffeintől, mint egy bespeedezett bagolynak. Fura ez a BKV, de legalább gondolnak a családos alkalmazottaikra, legalábbis az a retek nagy homokozó és játszótér, ami most az egykori Moszkva tér helyén van, gondolom nekik készült, gyakorlatilag egy vonaljegy áráért játszhatsz szabadulós játékot, mert a kerítéseket minden nap máshova teszik, nem vagyok róla meggyőződve, hogy nincs néhány holttest az építési terület egyes szegleteiben...de majd mindent szépen lebetonoznak, így tényleg az utasokra építve hozzák létre a szép új jövőt.