Annyi a dolgom a héten, hogy a kedd-csütörtöki bejegyzést összevonom egy szerdaiba, mert így is csak nyomokban alszok 4-5 órát. Szóval a tegnapi nap elég kalandosra sikerült. A melóban csak a szokásos harc kifulladásig, na de utána elígérkeztem költöztetési segédmunkásnak, gondoltam csak egy kicsit pakolászunk, mint az amerikai filmekben, aztán készen is vagyunk. Egy gyamvadt ágyat kellett A-ból B-be átszállítani, de már az alkotóelemekre bontás sem ment egyszerűen. Az ágyat okos emberek építették hülyéknek, de mivel mi irtó okosak vagyunk, voltak gondok csőstül. Gyakorlatilag az összes olyan elem le lett róla csavarozva, amit nem kellett volna, mert semmilyen szerepet nem játszottak abban, hogy az ágy egyben maradjon, úgyhogy levesz, csavarok felcímkéz, észrevesz, hogy ennek semmi értelme, visszaszerel tetszőleges kombinációjában vidáman elb@sztunk egy órát, mire nagy nehezen levittük a kisteherhez az alkotóelemeket. A sötét éjszakában kitolatni az időközben csontig megtelt parkolóból, még szerencse, hogy nem én vezettem, biztos ott haltunk volna meg mind a ketten, de Russ csukott szemmel elvezet egy tengeralattjárót is, ezzel túl is lendültünk az este egyetlen sikerélményén. Irány az IKEA ágymatracért, át a labirintuson, mert ugye minden rohadt osztályon át kell menni, ha a kijáratig akarsz eljutni. Persze csak mélygarázsa van magasságkorlátozással egy olyan boltnak, ahol a cserepes növényeken és az illatgyertyákon túl majdnem minden 40 kilós és 3 méter magas, úgyhogy a mi szekerünkkel be sem tudtunk menni, a felszíni környező parkolók meg 10 utca sugarú körben már tele voltak. Csaptunk egy jó nagy kört, mire beálltunk a szomszédos bevásárlóközpont parkolójába, de oda bejutni sem egyszerű, követni kell a táblákat, meg észrevenni az elrejtett jegykiadó automatákat, de nagy nehezen letettük az autót, irány a matracosztály. 10 perc hencsergés, hogy kipróbáld az összes játékost, kód kikeres, megjegyez, irány a kijárat. Mivel a rengeteg pakolászásban megéhezik a férfiember, így bementünk a legközelebbi kajáldába zabálni. Egy nagy adag IKEA gombóc rendel, ami a közhiedelemmel ellentétben nem nyers krumpli lekvárral és nem is lapra szerelt, hanem húsgolyók barnamártással és áfonyalekvárral, ami úgy alapvetően odabasz, már csak ezért is érdemes megtartani a svédeket. Még éppen emlékeztünk, hogy melyik sor, melyik polcán van a kiszemelt matrac (persze, hogy a legtávolabbi sarokban volt), önkiszolgáló fizető és már indulunk is. Matrac átcipel, leslattyog a mélygarázsba, bedob hátra, kis gáz kuplung, már úton is vagyunk. Át a városon, célállomás, na akkor pakoljunk ki, mert reggel vinni kell vissza a kölcsönzőbe a Transitot és különben is még össze kell rakni az ágyat, mert a kanapéról csak tévét nézni jó, de aludni kész gyötrelem. Az egyetlen gond csak az volt, hogy a kollega elhagyta a komplett kulcscsomóját, lakás-, iroda-, nukleáris töltet indító-, mennyország kapuja kulcsával együtt és a helyzetet súlyosbította, hogy -2 fokot mutatott a google ebben a pillanatban. Ő könnyen elvolt, mert az idegbajtól majd felrobbant, de én azért egy kicsit cidriztem, ezer szerencse, hogy a tulaj 2 percre lakik és át tudtunk menni pótkulcsért (ekkor már 22:00 volt), bár ettől a kulcsok még nem kerültek meg. Minden bizonnyal az IKEA-ban lógtak meg, a rengeteg pihe puha dolog között még azt sem hallod meg, ha valaki burnyázik egyet és lyukat fejel a björni knippen kanapék melletti rattantarararattan tárolókba, nemhogy egy 10 kulcsos készletet. Az összerakás már dinamikusabb volt, de a lakásban indokolatlanul sok bútor van az alapterületéhez képest, ráadásul az ágy most a fal felé nyitható, így mivel irtó jófej vagyok felajánlottam a szombat délutánomat a lakberendezési munkálatok kivitelezésére és az ágy-átalakítási barkács-szakkör verbális támogatására, mert egyedül tényleg melós lenne. Legalább már van programom hétvégére.