Tegnap folytattuk a Lakáskultúra különkiadást Russnál, mert a szoba még nem nyerte el végleges formáját a keddi ámokfutásnál, csak az összes bútor be lett hányva a szobába random módszerrel. Az egy dolog, hogy a feng-shuinak sem felelt meg az elrendezés, de félkómásan, hajnalban kitántorogni is elég veszélyes lett volna, mert indokolatlanul sok tereptárgy akadt az ember kislábujja útjába, ezzel lehetővé téve az ékes magyar nyelv adta káromkodási lehetőségek kiteljesítését. Mivel az ágy továbbra is a fal felé nyílt, így először azt kellett volna átszerelni, de mire a legtöbb alkotóelemet lecsavaroztuk az ágykeretről, be kellett látnunk, hogy az aszimmetrikus összeállítás miatt ez nem ilyen egyszerű, gyakorlatilag a négy oldalfalon kívül mindent át kellett volna szerelni, amihez sem eszközünk (a szabócenti, egy toll és egy csavarbehajtó még ezermester képességek hiányában is elég szegényes készletnek tűnik számomra is), sem türelmünk nem volt, így inkább a menekülő útvonalat választottuk és újragondoltuk a szoba elrendezését. Alig másfél óra alatt kész is voltunk, még táncolni is lehet, annyi hely maradt, bár inkább a nyakból és csípőből való mozgás a támogatott, de a lehetőségekhez képest jó munkát végeztünk, jöhetett a jól megérdemelt pihenés.
3D-s filmet néztünk, mert én olyat még csak magam körül láttam, élet címszó alatt, de a történet elég lapos, mindenesetre legalább a szereplők játéka élethű. A 300 második részét néztük meg, ahol a 101 kiskutya folytatásával ellentétben nem 301 bátor spártai próbálta meg lenyomni Xerxész seregeit, hanem az első rész eseményeivel párhuzamosan folyó hentelést örökítették meg. Kicsit aggódtam, hogy a színtévesztésem miatt nem fogok semmit látni a 3D-ből (legalábbis az ilyen jellegű könyvekből én pont annyit látok ki, mint a babos könyv harmadik oldalától bármelyik ábrából), de már régen nem azok a piros-kék szemüvegek vannak, amik még a technika betörésekor játszottak, hanem különböző fénytörésű lencsék vannak, hál istennek éppen elég nagyok ahhoz, hogy az alap szemüvegemre felvéve is élvezhető legyen a műsor. Szemüveg nélkül egy homályos paca lett volna az egész film, de így tiszta hűűűűűűűűűű meg ááááááááááá volt az első 10 perc: csapódott a vér, kinyúltak a képből a bárdok, gomolygott a szoba padlóján a köd, nagyon hercig volt. Nem is csodálom, hogy a felhőkarcolós, kötéltáncos filmen sorban rókáztak az emberek, még a talaj közeli jeleneteknél is elég komoly mélységérzet volt tapasztalható. Hogy fenntartsák a feelinget, folyamatosan pornak, pernyének, pihéknek, akárminek kellett szállnia a levegőben, hogy legyen előtér, meg háttér hatás, amit néha megszakítottak artériás vénák felvágásával, csak hogy némi vér fröccsenjen a kamera lencsére. Én az elején azt hittem, hogy mázgás a szemüveg, de a paca nem mozdult meg a fejmozgás ellenére, szóval ez a díszlet része volt. Kifejezetten látványos film volt így, főleg egy 120 cm képátlójú tévén, ami eleve lenyűgöző képet mutat, de hogy mindezt 3D-ben is, na az odavert. Ennél már csak a mozis élmény lehet még ütősebb, ahol még a hangfalak is úgy helyezkednek el, hogy a hátad mögött morog a dzsungelben az oroszlán (legalábbis reméljük nem a mögötted ülő akar a tarkódra hányni és annak az előhangját hallod), szal tökéletes a valóságérzet. Kár, hogy az NFL meccseket még nem adják ezzel a technológiával, gondolom túl sokan hadonásznának a TV előtt ülve, hogy elkapják a győztes touchdownt, aminek csak pókhálós kijelző lesz a vége...bár ez is egy módja lenne a fogyasztás felpörgetésének, gyors fluktuációjú eszköz lenne a síkképernyős tévékből pikk-pakk.
