Mivel fűtés továbbra sincs (mondjuk olyan nagy hideg se) és elég tapasztalati pontot szereztem már a főzőcskék során, így nekifeszültem az első csontlevesemnek. Az úgy volt, hogy kivételesen nem szárnyast vettem a hentesnél, mert már tollam nő tőle és lassan tojok egy tojást is, de mégsem akartam egyből oldalassal nyitni, elvégre update hetek vannak (amit ugye abszolút nem tartok be, de azért nem is kell egyből két szintet ugrani). A tarjával szimpatizáltam a legjobban, mondtam is a kispajtásnak a hentesnél, hogy csontozza már ki, mert én azzal úgyse kezdek semmit, kutyám nincs, meg éles késem se, amivel egyáltalán le tudnám trancsírozás nélkül vágni a csontról. Mondta, hogy úgy másfélszer annyiba kerül (így jól megfontolt gazdasági okokból mégiscsak kértem), inkább kicsontozza és odaadja a csontot is, majd főzök belőle jóféle alaplevet. Ma már csak azt kellett kinyomoznom, hogy hogyan kell alaplevet főzni, de az internet csodája, hogy két kattintás alatt elérhető ennek a receptje is a csőbombák és füstgránátok mellett. Mivel csonton, répán és vízen kívül gyakorlatilag semmi nem volt itthon a szükséges hozzávalókból, így már megint el kellett menni boltba, ahol elég hülyén néztek rám, amikor egy hagymát, egy zellert, meg egy fehérrépát belecsaptam a kosárba, némi eperlevéllel és szemes borssal, én legalábbis ránézésre biztos nem tudtam volna összerakni, hogy mi lesz belőle. Három és fél órán át főtt szépen, csendesen és így bár melegebb lett, de olyan vészesen lecsökkent a lakás oxigén szintje (amit az erősödő fejfájás jelzett, de az is lehet, hogy jön a hóvihar, esetleg tumor, vagy csak meg akarom úszni a szexet, de szerintem az utolsó kettőt kizárhatjuk), hogy most megint szellőztethetek, ami már el is vezetett a kiinduló állapot szerinti alsó középkategóriás komfortérzethez. Egészen ehetőre sikerült az első, nem tasakos levesem, húsleves színe van, nem sóztam el és nem is zavaros, jól fog jönni a hideg estéken.

Végre rászántam magam a karácsonyi ajándékok listájának összeállítására és azok beszerzésére, de a felénél elakadtam és tanácstalan vagyok, mint egy kis község. Szívem szerint megépítenék egy időgépet és visszamennék megkeresni azt az állatot, aki ezt az egész ajándékozásos témát kitalálta, aminek a legkevesebb köze van a karácsony alapvető koncepciójához. A net persze tele van mindenféle ajánlással, de nagyjából a gagyi, meg az aranyóra a két véglet (mondjuk az időgéppel meg lehetne lesni a jövő heti lottószámokat és máris van a felső kategóriára is keret), a kettő között meg jelzésértékkel egy pamut zokni, vagy illatszer csomag, szóval sokra nem megyek ezzel a kreativitással. Persze boltba nem akarok menni, a pesti utcák már így is a határát súrolják a tömegundoromnak, nem kell ezt azzal megfejelni, hogy black friday szintű emberáradat közepébe vetem magam a plázák generálta gócpontoknál, szóval a szoba melegéből (most éppen a langyosnál egy kicsit hidegebbéből) online próbálok mindent összeszedni, azt legalább a küszöbig hozzák és nem kell a munkanapok nemlétező szabadidejét felesleges ténfergésre és nézelődésre fordítanom. A nagyobb probléma, hogy ilyenkor akár két hétre is megnő a kiszállítási idő, szóval lassan jó lenne véglegesíteni a rendelést, tekintve, hogy már csak két hetet vagyok fent az ünnepek előtt a fővárosban és igencsak rondán nézne rám a futár, ha közölném vele, hogy nem az Üllőire, hanem Újkígyósra kellene hozni a szajrét, bocsi. Úgyhogy a családból mindenki reménykedjen, hogy a már elintézve oszlopban van a neve, nem pedig a három kérdőjeles oldalon!