Tegnap elmaradtam, mert céges hejehuja volt, éjfél volt mire hazaértem, pont időben mielőtt visszaváltozik a tökhintóm. Karácsonyi vacsi volt a vállalati szekciónak, így egy nagyon kicsi helyre összegyűlt egy csomó ember, hogy pont ugyan azokkal beszélgessen, akivel amúgy is szokott napközben és tanácstalanul körbenézegetve találgassa, hogy az a másik ugyan ki lehet, mert ugye az outlookban mindenkinek tablókép van feltéve, amire utoljára 20 évvel ezelőtt hasonlított nyomokban. Már hetekkel ezelőtt kiküldték a menüválasztékot négy alternatívával, hogy akkor gyorsan szavazzuk meg azt a kettőt, amit tömni akar magába az ember, mert nem főznek négyfélét, még ilyen fontos embereknek sem. Akik a két legkevesebb szavazatot kapó kombinációra tették le a voksukat, azoknak gyorsan elvették az ünnepi lelkesedését és be kellett sorolniuk a top 2 csoportba, ennyit a szabad választás jogáról. Mindezt a vendéglő tovább szűkítette, mivel a két befutó menüt is összemixelte eggyé (de ezzel csak a helyszínen szembesültünk), megtartva a könnyen elkészíthető, alacsony költségvetésű fogásokat, szóval, ha lehet választani, én többet nem megyek oda, még itthon is az van, amit én akarok, miért mennék oda, ahol szarnak arra, amit ígérnek.

Én érkeztem elsőnek, pedig úgy indultam el otthonról, hogy 20 perces késésben voltam a kitűzött rajthoz képest. A vendéglő a legkevésbé sem volt kivilágítva és szerintem a neve sincs kiírva, de ezzel többen vitába szálltak, szóval az egyszerű térképes megoldásra építve (be az utcába és a harmadik keresztutca sarkán lesz) közelítettem meg az objektumot. Belépve közölték, hogy bocsesz, zártkörű rendezvény van. Mondom tudom, arra jöttem (tény, hogy a mostani szakállammal inkább egy favágóra hasonlítok, semmit egy banki alkalmazottra), hol van mindenki és miért csak pálinka van welcome drinknek, attól nagyon gyorsan térugróra iszom magam. Eljópofiztunk 5 percig, mire nagy nehezen elkezdtek érkezni a többiek is, gyorsan be is vettük magunkat a legközelebbi  szimpatikus asztalhoz, ahol egész este hón alatt szalvétásat lehetett játszani, mert nem számítottak arra, hogy ennyien leszünk (gondolom a leadott rendelés után is tök váratlanul érte őket, hogy beállított vagy 50 ember, ahogy azt jeleztük is), szóval egymás szájában ücsörögtünk. Mivel tájékoztató jelleggel belőtték a vacsi kezdetét, tudtuk, hogy legalább 45 perces csúszással lehet számolni, szóval neki is estünk az asztalokon elhelyezett pogácsáknak, amit a kiküldött szóróanyagon még kavalkádnak neveztek, de ez kb. annyiban nyilvánult meg, hogy valamelyiken több sajt volt, valamelyiken meg semennyi. Ekkor a levesnek való kis csészék már rég ki voltak téve az asztalokra, arccal felfele, hogy a legtöbb port összeszedje a belseje, gondoltam, mindjárt hozzák a levest, ami már nem tudom, hogy mi volt, de arra emlékeztem, hogy nem gulyás, ami a másik menüben volt. Jól sejtitek, csak gulyáslevest hoztak ki minden asztalhoz, mert az ugye hamar megvan a tegnapi pörkölt némi vízzel való összeforralásával. Mivel 5 perc múlva sem hoztak mást kenyéren kívül, így beadtuk a derekunkat és szedtünk belőle, ráadásul rendhagyó módon elég finom volt, de az is lehet, hogy csak régen ettem tartalmas levest és már bármi jó lett volna. A második fogásra újabb 30 percet kellett várni, ami egyet jelentett azzal, hogy egyesek alkohollal próbálják kikompenzálni az éhséget, ami üres gyomorra hamar meg is tette a hatását és nyerítősre behorzsolva egyre nagyobb hangzavar alakult ki. Mindeközben az önkéntes Mága Zoltán, meg a villanyzongorás pajtása húzta a talpalávalót, gondolom az általa okozott hányingerrel próbálták ellensúlyozni az éhséget és túlharsogni a szemek kopogását. Kihozták végre a négyszemélyes tálakat, de ahogy sejtem mindössze két mikrójuk lehetett és mire végeztek az összes megpörgetésével az eleje kihűlt, de már semmi kedvük nem volt elölről kezdeni, így enyhén langyos, zsíros ételekkel fojtottuk le a megnövekedett alkoholszintet a vérünkben, különben is mit panaszkodok, ingyen volt. Hoztak még némi száraz rétest és somlói galuskát, amiről szintén egészen más elképzeléseim voltak a tegnapi napig, de ugye édesség, azt nem fikázni, hanem zabálni kell. Szénhidrátokkal eltelve indultam neki, hogy még elérjem az utolsó járatok egyikét, amivel még nagy magabiztossággal hazajutok, bár egyesek még ekkor lendültek bele az ivásba, vagy már a csúcson túljutva nem voltak olyan állapotban, hogy elinduljanak felügyelet nélkül.