Tegnap lementem egysejtűbe és miután az agyam leizzadása végén a Packers továbbjutott a rájátszásban, belefolytam a nyolcvanas évek egyik nagy klasszikusába, az Amerikai nindzsába a Viasaton. Aki Knight Rideren, meg Bud Spencer-Terence Hill filmeken szocializálódott, annak igen magas színvonalú kategóriát képvisel eme 30 éves remekmű, aki viszont már a mai kor gyermeke és a rengeteg CGI és digitális trükkel teletömött blockbustereket, ahol a stáblista hosszabb, mint maga a film, deadelon nélkül végig tudja nézni, azoknak elég röhejesnek hathattak egyes vizuális megoldások. Én valahol a kettő között rekedtem és rosszabb napjaimon még nosztalgia faktorral végigröhögöm ezeket az alkotásokat, de azért felteszem magamnak a kérdést, hogy valaha mi kötött le ezekben az akciófilmekben.

Adott ugye Michael Dudikoff, akinek asszem ez az egy franchise sorozata volt, de nem mernék rá megesküdni, az tutkó, hogy más Zs-kategóriás filmben nem láttam, hogy az ABC elejéről ne is beszéljünk. Hősünk ugyan olyan fekete pizsamában rohangál, mint az összes többi original nindzsa, így mindig hangosan ki kellett mondani a film címét a statisztáknak, miközben a főhősre mutogatnak (mondjuk nem értem, hogyan tudták megkülönböztetni), csak hogy egyértelmű legyen, hogy ki kicsoda (amúgy Joenak hívták, a vezeték neve lehetett az Amerika Nindzsa). Valami öreg japótól megtanulta, hogy hogyan kell fára mászni, meg olyan alakzatban tartani a kézfejét, mint akinek 3 éve kezeletlen tenyérideg zsábája van, de legalábbis az elmúlt 10 órát egy játéktermi Pacman játékgép előtt töltötte és képtelen kiegyenesíteni az ujjait, szóval pikk-pakk suhanó árnyék lett a kis lurkóból. Ezek már komoly harcművész technikát sejtetnek, bár ennyivel a nyóckerben még simán golyót kapsz a mellkasodba, de ez ugye Amerika, itt ha behajlítod a gyűrűs ujjad, akkor átlátsz a falakon és megérted az állatok beszédét, akik figyelmeztetnek a közelgő veszélyre. A háztetőkre egy macska rugalmasságával az előre oda támasztott létra segítségével jut fel (szánalmas), de hogy még lefele is igénybe veszi, az már mindennek a legalja. Mondjuk attól még mindig jobb volt, mint amikor egyből a kétszintes épület legfelső tetejére ugrott, aztán a nagytotálban meg látszódott, hogy az égegyadta világon semmi nincs az épület közelében, amiről ráugorhatott volna, épület hiányában még azt sem tudom elképzelni, hogy a pizsama-partyra hivatalos Pókember hozta volna magával. A gonosz nindzsa, akinek egy fekete dobócsillag van a szeme alá tetoválva (kreatívan Fekete Csillagnak hívják, a Neonsörényű Csillámpóni gondolom már foglalt volt), meg majdnem mindent ugyan olyan jól tud, mint a hős, a levegőben kapja el a nyílvesszőt, nem fog rajta a géppisztoly lövedék és egy üres szobában 46 különböző módon tudna megölni, amik közül az egyikhez a szobát használja, de amint a csúcspontra érő végső előtti küzdelemre kerül a sor (mivel ő csak az algenya, a főgenya nem ért semmihez csak sok a pénze és befolyásos) mindent elfelejt és három rúgással megölik, amit egy Hello Kitty öves junior 2 éves is hárítani tudna, ráadásul nem is halálos. Az autós üldözések során annyira nem figyeltek a vágásokra, hogy nagytotálban egymás mellett van a két autó, közelről meg egymás mögött, majd amikor nagy nehezen a főgenya pribékjeit leszorítja az útról, azok üvöltözve elengedik a kormányt (a földút nagyjából két vakondtúrással göröngyösebb az aszfaltnál és a lejtése sem nagyobb), kezüket az arcuk elé kapva, hogy nagyjából 20 km/h -s sebességgel belerongyoljanak egy fél éve ültetett nyárfába, melynek következtében az autó felrobban. Most vagy rosszul láttam és egy aknafa volt, vagy a fizika törvényei 30 évvel ezelőtt kissé máshogy álltak, de itt valami bűzlik. A hősnek soha nem hisz senki és ő is elég szkeptikusan áll a világhoz, de egy kétmondatos semmitmondó érveléssel "nagy nehezen" meggyőzik róla, hogy beszéljenek az ezredessel, mert ő tutkó, hogy segít (nem mellesleg ő a faterja a kiscsajnak, akit egész végig meg akar húzni, csak nem tud kibújni a fekete kezeslábasból, az apósjelölttel meg érdemes jóban lenni), akkor nyomban beadja a derekát, de megszívta, mert hát ugye az ezredes mindig benne van nyakig a buliban, ez olyan kötelező elem, mint hogy egy színes bőrűnek meg kell halnia a filmben. A főgenyát meg a világ legegyszerűbb robbantásával, vagy tetszőleges pirotechnikai megoldásával likvidálja, ami lássuk be nem a legnindzsább megoldás, de most már tudjuk, hogy honnan ered Michael Bay ész nélküli robbantás kényszere, elvégre ha 30 éve működött, akkor bevált csapaton ne változtass. Jövő hétfőn jön a második rész, remélem nem tanul meg újra osonni egy visszaemlékezés keretében, mint ahogy Jean Claude Van Damme is minden filmjében újra kellett tanulja a spárgázást.