Vasárnap real time Spektrum Home-osat játszottunk Russnál, mostanság mániája a költözködés a város egyik végéből a másikba, de ha még egyszer össze kell szerelnem ugyan azt az ágyat, akkor tuti, hogy hisztériás rohamot kapok. Nem mellesleg a srácok éppen az ágyat cűgölték fel a hetedikre, mikor megállította őket egy helyi arc, hogy mit cipelnek nagy lendülettel és a legnagyobb természetességgel közölték, hogy franciaágyat és ők az új lakók, szóval egy halk és nagyon lassú ajtóbecsukás keretében őket szépen bekönyvelték a legkevésbé sem heteroszexuális párnak a tömbben, sok boldogságot Russnak és Gézának, aki nem Affleck.
Mivel jobb dolgom nem volt 50 perc élvezetes BKV-zás után, kiérve a halál kaszára, nekizuhantunk a lakberendezésnek, ami nagyjából annyiból állt, hogy mindent, ami nem volt lecsavarozva, kihordtunk az erkélyre, mivel nagyjából ott volt némi szabad felület. Miután a legtöbb, nagy értéket képviselő ingóság elkezdett hűlni odakint, felmerült a kérdés, hogy vajon mennyit bír a vasbeton konstrukció, elég kellemetlen lenne, ha a hetedikről dobna egy hátast a lapos tévé, meg a komplett ágykeret, de arra jutottunk, hogy ha már kivittük őket, be nem hozzuk. Az előszoba ekkor már egyenletesen be volt borítva a teljes ruhatárral, a nem túl széles konyhában egy ágymatrac és alá való ágyrács foglalta el az összes helyet, a klotyó előtt pedig kifejezetten útban volt egy félbevágott, nullforintos licitre kárhoztatott zöld kanapé, szóval alig 30 perc alatt sikerül megbénítani a teljes lakást. A szobarendezés férfi megközelítésből abban áll, hogy mindent megpróbálsz elmozdítani, hátha úgy jobb lesz és mire kiderül, hogy nem, már túl lusta és/vagy fáradt vagy ahhoz, hogy visszarendezd, így inkább megszokod az új felállást. Egy hatrészes, komplett szekrénysort szedtünk darabjaira, mert persze egyik sem volt a megálmodott álomszoba megfelelő pontján. Az a lakás sem a mértan és geometria szakkör lelkes tagjai által került megépítésre, így a merőleges, párhuzamos, vízszintes kifejezések használata költői túlzásnak voltak csak betudhatóak, a vízmértéket is biztos csak a vicces buborék miatt vették meg annak idején. Értem én, hogyha kiöntöd a piát az egyből a küszöb fele kezd el folyni és nem púposodik fel az egész parketta, de egy alapjaiban elmozgatott bútor esetében sajnos elég látványosan kidobja magát, ha síugró figurában is tök egyenesen állsz a padlóhoz viszonyítva. Mindehhez persze úgy álltunk neki, hogy csak olyan szerszám volt otthon, amit semmire nem tudtunk használni: ezerötszáz darabos imbuszkulcs készlet, meg 48 féle csillagfejű csavarhúzó, amik kb csak arra voltak jók, hogy a szekrénydöntögetés közben hangosan koppanjanak a padlón, csak hogy este kilenckor a hatodikon is élvezzék a műsort (hogy miért raktuk vissza mindig a felső polcra a leesett cuccokat, ne is kérdezzétek?!), de az ágyhoz adtak egy lapra szerelt kulcsot, az összes többihez meg semmi nem volt használható ezek közül. Egy erős túlzással laposfejű csavarhúzónak nevezhető objektummal, meg egy Rambo késsel nekiálltunk csavarozgatni, de ennyi erővel egy vietnámi strandpapucsot, meg egy törött, műanyag villát is használhattunk volna, sokkal tovább úgy sem tartott volna. És hogy az egész ház élvezze az eseményeket bizonyos időközönként a radiátorra is ráejtettünk valami nehezet, ami három lépcsőházzal arrébb is megállította benned az ütőt, mivel az egész lakótelep egy hálózatra volt bekötve. A fele bútort így is leépítettük, mivel egy nappaliból kellett egy hálót és egy nappalit csinálni, a falakat meg nem lehetett kiütni, így a szoba közepére betoltuk a szekrénysort, mint térelválasztó elem (ezzel nem utolsó sorban tökéletesen leárnyékoltuk a plafon közepén elhelyezkedő egyetlen fényforrást, de hát ugye nem a berendezésben gyönyörködni visz fel az ember a lányokat), így lett egy közepesen kicsi alvórész és egy nagyon kicsi entertéjment szekció. Mivel még volt két tenyérnyi hely, gyorsan levettük a szekrény tetején porosodó üvegasztalt is, csak hogy legyen mibe részegen beledőlni egy hosszabbra sikerült horzsolós este után és lévén életbe lépett a fent említett jó lesz ez így is géncsoport, meg is maradt minden ebben a formában, idő kérdése és mindenki megbarátkozik vele.
